M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Bevezetés
Bevezetés Amikor Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkijnak az októberi forradalmat követő korszakban kibontakozó rendezői kísérleteiről szólunk, akkor ez egyet jelent szakadatlan munkában eltöltött, belső drámaisággal, ujitó vállalkozásokkal ás felfedezésekkel teljes élete utolsó két évtizedének, illetve a Művész Színház forradalom utáni újjászületésének elemzésével.^ Ekkorra már tekintélyes művészi életút állott Sztanyiszlavszkij mögött: tul volt azokon a fiatalkori műkedvelő próbálkozásokon, illetve érett szakmai kísérleteken, amelyek a Művész Színház létrejöttéhez vezettek. Ragyogó szerepek és előadások korszaka lett a múlté, amikor rendezéseiben Csehovot Gorkijjal, Ibsent Hauptmannal, Tolsztojt Dosztojevszkijjel egyesitette. Elmúltak azok az évek, melyekben Sztanyiszlavszkij lefektette a színészi művészet "rendszerének" alapjait, a létrehozta a Művész Szinház stúdióit, ahol az orosz színház jövendő színész- és rendezőgenerációja tanulta a mesterséget. Azok az évek, amelyek nevét valóban világhíressé tették. A forradalmat megelőző periódusban Sztanyiszlavszklj Nyemirovlcs-Dancsenkóval közösen nem egyszerűen egy új színházat hozott létre - amely rövidesen alighanem a világ egyik legkiválóbb színháza lett -, hanem egyszersmind a XX. századi szinház kezdeteit jelentő fordulatot is előidézte az egész régi színházi rendszerben. Az új típusú színpadi realizmus olyan kiemelkedő orosz színészek szilárd és termékeny hagyományára támaszkodott, mint Scsepkin és Mocealov, Jermolova 5