M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Bevezetés

A szemlélet emelkedettsége szabad vidámságot és az általánosítás hatékony erejét kölcsönzi szatirikus és komikus rendezéseinek - a "Revizor"-tói a "Tartuffe"-ig -, s ez minden figurát, amelyet ő és szinészei életre keltenek - legyen az Hlesztakov - M. Csehov, Hlinov - Moszkvin, Pljuskin Lonyidov, vagy Orgon - Toporkov előadásában - egész jelenséggé változtat. Ezt a jelenséget azonban a rendező a szinészek közreműködésével fokozatosan megsemmisiti, hogy minden figurában feltárja annak belső drámáját, rávilágitson társadalmi és személyes mozzanat lelki viszályára. Sztanyiszlavszkij rendezői elgondolásai ezekben az években nagyobb affinitást mutattak a komédiákhoz, s inkább ezekben, mint a tragédiákban eredményeztek igazi szinpadi felfedezéseket, miközben itt is megőrizték jóságos, humanisztikus erejüket. Az évek múltával, a kor hatására ez az erő mind hatékonyabbá válik majd, de mitsem vészit eredeti jóságából. Sztanyiszlavszkij életének utolsó húsz éve igen bonyolult és munkával terhes, telve összegző jellegű beteljesülésekkel. Ő, aki nehezen vészelte át a forradalom első éveit, aki szilárdan kitartott az orosz kultúra legfőbb értékei mellett, akinek valóban titáni erőfeszitésekkel sikerült újjáélesztenie a Művész Színházat, aki zseniális szinházi felfedezésekre jutott - nem mindig talált megértésre sem a szinház falain belül, sem azokon kivül, mig végül súlyos betegség vette le lábáról ós végérvényesen elszakitotta szinházától. Azonban ezután is nagy türelemmel és férfias erővel folytatta roppant munkáját - a szovjet színházművészet összefogása, megszilárdítása és fejlesztése érdekében. Erről a munkáról szólunk a továbbiakban. Jegyzet 1. Sztanyiszlavszkij forradalom előtti munkásságával jelen munka első része foglalkozik: M. TT. Sztrojeva: Rezsisszorszkije iszkanyija Sztanyiszlavszkogo /1898-1917/. Moszkva, Uauka, 1973. 10