Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

valódi tűzvész van a városban. A csehovi hősök akkor állnának előttünk egész életigazíságukban. A sztanyiszlavszkij! "negyedik fal" hivei aztán áttörhetik e falat. És ekkor a nézőnek lehetősége lesz, hogy a házból kimenjen a kertbe és meggyőződjön arról, hogy mi is történt valójában a tűzvész idején. A recenzens elképzelése: a szinpadon menetelő katonazenekar szolgáltatná a zenét. Ez volt a naturalista rendezés eszménye. Jevreinov irta a rocenziót, a "szinházias szinház" szenvedélyes védelmezője. Itt, ebben az esetben paródiával, karikatúrával van dolgunk, mégis, ennek ellenére, váratlan prognózist ad ez a recenzió. Másfél évtized telik el /és micsoda

1 évtized/. Az akkor még fiatal szinházi rendező, Eizenstein, a nézőket egy gyárba hivja meg, viszi el, egy gázmérgezés kapcsán. És ők valóban egy valóságos tűzvészt rendeznek ott. És az emiitett tendencia természetszerűleg megtalálja a megfelelő megvalósulását a filmben. Talán az is rendkívül érdekes, hogy Jevreinov annak idején hogy jósolta meg mai színházművészetünk néhány változó jellemzőjét. Jevreinovnak az az elképzelése, hogy a nézők a nap három szakaszában - reggel, délben, este látogatják meg a házat, a filmművészet két elvét érinti és jósolja meg: a szerialitás elvét, másrészt pedig a momentalitásét, azaz az egy pillanatba sürités, a cselekvésre történő koncentráció elvét. És az értelmiségi házmester tulajdonképpen nem más, mint előrejelzése a későbbi televíziós - és nem csak televíziós - előadásokban szereplő narrátornak. S az igazi ház, amelyben a cselekmény játszódik, az természetesen napjainkban már szinte mindennapos jelenséggé válik a filmművészetben.