Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

nál nincsenek is meg, a csehovi szövegből hiányoznak. A filmben a kiskutyának megidézi álmait, lázálmait, álmodozásait, s/ főképpen bánatát, amikor meghal a gazdája, Guszev. A kiskutyában egy álom, egy terv fogan meg: expedícióra akar indulni a városon túlra, a város szélére gazdájával - Qleg Tabakov alakítja - és azokkal az állatokkal, amelyekkel összebarátkozott. Ősszel játszódik a cselekmény itt is, vad természeti környezetben. Ennek ellenére az egész • filmDen mintegy a virágzás ünnepe, a virágzás atmoszférája az uralkodó. Ez a mozzanat, ez a részlet szintén hiányzik Csehovnál, mégis a részletet úgy fogjuk fel, mint valóban "csehovi" részletet. Amikor itt a csehovi müvek titkának megfejtéséről és Csehov müveinek megfilmesítéséről beszélünk, akkor mind a két mozzanatra gondolnunk kell. Arra is, hogy a Csehovnál meglévő cselekménymozzanatokat hogyan adja vissza a feldolgozás, arra is, hogy milyen részleteket iktat be a rendező a filmbe. Mindebben egy sajátos paradoxon - vagy tán több paradoxon is - rejlik. A filmrendezők számára Csehov mintegy mércévé vált már, amelyen lemérik saját felnőtté válásuk fokát. Gabrilovics, az egyik szövegkönyviró példákat hoz a csehovi-müvekből arra, hogy a csehovi leírások a film forgatókönyvének egy-egy\darabját szinte önmagukban is készen adják. A rendezők tulajdonképpen nagyon örülnek, ha müveikben "csehovi" mozzanatokra lel a néző; a kritikusok még Csehov leveleiben is azokat a kritériumokat keresik, melyek révén megközelíthetik a csehovi - és általában a - művészetet. Ennek ellenére a Csehov-müvek megfilmesítésének a skálája elég szük. A kezdeti időszakban a filmrendezők tulajdonképpen csak a korai Csehov, Antosa Csehonte humoros elbeszéléseit tudták filmre vinni, vagy pedig vaudeville-jeit.