Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

az új magyar dráma és szinház ideáljává vált. Nemcsak művészeti, hanem eszmei ideáljává is. Csehovnak a szovjet emigrációból hazatért ezen tisztelői nem csupán szeretetüket és újitó szándékaikat vetették latba, hanem többségük hazahozta magával Csehov valamelyik drámájának eredetiből való fordítását is. Ezek összegyűjtve, Háy Gyula bevezető tanulmányával 195o>-ben jelentek meg. Uj szakasz nyilt ezzel Csehov magyarországi útján, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy művészete nem ködös, és beteges eszmék illusztrációja többé, hanem a társadalmi és művészeti haladás szövetségese. Ezt a Csehovot akarta bemutatni a Vigszinház, amely 1947-ben Gorkij Éjjeli menedékhelyének bemutatásával együtt újította fel régi Csehov-előadásait és a Nemzeti Szinház, amely 1948-baü bemutatta a Cseresnyéskertet. Látjuk tehát, hogy a magyar szinház az 194o-es évek végén mintegy önerejéből elindult azon az úton, amelyen haladva Csehovban a leghaladóbb, legkorszerűbb törekvéseihez talált szövetségest. Az új magyar Csehov-kutatás legszebb feladata lett volna, hogy ehhez a folyamathoz nyújtson segítséget. Ez azonban különböző okok folytén nem történhetett meg. Az egyes kijelentéseken és deklarációkon kivül más jóformán nem történt. A magyar színháznak mintegy önerejéből kellett tehát eljutnia Csehovhoz, és ez a találkozás mégis létrejött. 1952-ben a Katona József Szinház Gellért Endre rendezésében mutatta be a Ványa bácsit. Az előadás a pszichológiailag is árnyalt színpadi realizmus iskolapéldája nálunk mindmáig is. Csehov meghódításában a következő lépcsőfokot a Madách Szinház 1954-es Csehov-előadása jelentette, Horvai István rendezésében. A Három nővérben a magyar színházművészet nagy művésznői, Sénnyei Vera, Kiss Manyi, Dayka Margit, Tolnay Klári játszottak. A Három nővér azonban Háy Gyula új fordítása és a korszerű rendezői elképzelések ellenére sem tudott akkor még megszabadulni a régi magyar szinházban felvett terhektől. Az oroszosnak hitt szkepszistől és világfájdalomtól, meg a