Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)
adások azonban nálunk Is fontos elvi, esztétikai tartalmak és törekvések hordozói voltak mindig. A magyar olvasóközönség, amely a XIX. század közepéig jóformán semmit sem tudott a kortárs orosz irodalomról, az I860as évektől kezdve egymás után fedezte fel az orosz szellemi élet óriásait. Ez a korszak valóban a klasszikus orosz irodalom fénykora volt. A megnövekedett érdeklődésnek azonban nem csak ez volt az oka. Egyre érezhetőbben szerepet játszott benne egy hirtelen feltámadt, szinte már a nemzeti szimpátiához hasonló vonzalom az orosz szellemi élet, az orosz lélek iránt, amelyet különösen közelinek éreztek magukhoz akkor a porosz kaszárnyai és osztrák hivatalnok szellemmel szembeforduló magyar értelmiség legjobbjai. Egyszerre csak minden évtizednek lett Magyarországon egy orosz iró kedvence. A 60-as éveké Turgenyev, a 7o-es éveké Tolsztoj, a 80-as éveké Dosztojevszkij, a 9o-es éveké pedig Csehov. 189ô-ben a Hét közölte először Csehov egyik elbeszélését, n A bánat n-ot, s az akkor mindössze 3o éves novellista egycsapásra hires iró lett nálunk. Drámáiról azonban sokáig mit sem tudtunk. Me to tiz évnek kellett eltelnie a bemutatkozásig. Jórészt igy volt ez más közép- sőt nyugat-európai országban is, amelyek pedig szinte az orosz közönséggel egyidőben ismerték meg Csehovot, a novellistát. Mégis van azonban egy jelentős különbség. Amig például Angliában és Franciaországban Csehov dramaturgiáját ShaWí-val és Galsworthy-vel az élen egy friss, újitó szellemű művészeti baloldal irta & zászlajára, a ml színházunk a nagy orosz iró drámáinak átültetésekor német közvetítéshez, nemegyszer kész rendezőpéldányokhoz fordult. így a színpadon egészen más Csehov állott elénk, mint akit novelláiban megismertünk. Az akkori német szinház nem a vérbő realistát, nem a bizakodó birálót kereste Csehovban, hanem a vértelen ajkú költőt, aki a világvégét jövendölte meg. 19tl|. januárjában a Nemzeti Szinház bemutatta a Medvét, két év múlva pedig a Háztüznézőt. A közönség és a kritika is úgy fogadtay
