Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)

ni. Mindketten európai műveltséggel biró, érett művészek voltak, Gellért harmincnyolcadik, Major negyvenkettedik évében járt. A rendezői koncepció kidolgozását alapos felkészülés előzte meg, nemcsak a korábbi évek magyar és külföldi Hamletrendezések élményeire, emlékeire támaszkodtak, de behatóan tanulmányozták a korabeli Shakespeare-irodai

mat is, többek között az angol Dover Wilson alapvető Jïam^et-magyarázatát. J. Dover Wilson nevét nálunk szinházi szakmai körökben még ma is kevéssé ismerik, holott nincs ma angol rendező, aki főiskolai tanulmányai során ne az ő, és másik nagy Shakespeare-magyarázó, Harley Granville Barker könyveiből tanulta volna meg, mi is történik Shakespeare darabjaiban, hogy is kell értelmezni az angol bárd napjainkra már ködössé vált sorait. X Különösnek tetszik, de tény, hogy csak az elmúlt fél évszázad során jutottunk el Shakespeare müveinek, sorainak igazi megértéséhez. Mint Hankdss Elemér is bizonyitja A XX

. századi Shakespeare-kritika /Shakespeare tanulmányok, Akadémiai Kiadó, 1965./ cimü Írásában, a XVIII. és XIX. század Shakespeare-elemzői mindig a maguk életérzését olvasták ki a tragédiákból, a vígjátékokból, s csak a XX. század elején indult meg az a kritikai, filológiai munka, amely Shakespeare-t az Erzséb

et-korból, a maga korából kivánta megérteni. E kor gazdasági, társadalmi viszonyait, szellemi, művészi áramlatait, filozófiai világképét, a színházművészet akkori állapotát számba vevő tanulmányok után valóban megközelítően pontos képet alkothatunk magunknak Shakespeare életéről, munkásságáról, illetve megközelítő pontossággal ismerjük tudásunk objektív határait, mi az ami valóban, tényszerűen bizonyítható, s hol a határ, amit átlépve már találgatásokra vagyunk utalva. Dover Wilson tényfeltáró könyve, a Mi történik a Hamletben

? a vadzseni, dilettáns zseni elméletekkel vitatkozik, amelyek szerint a szinmüvek-