Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
Véleményem szerint a Madáchnak az a korszaka, amelyben a Hamlet is megszületett , a Nemzeti Szinház 1945 utáni éveivel hasonlítható össze. Az elmúlt harminc év szinházi életének talán két legjobb periódusa volt ez. A "műhely" nem egyetlen formája a szinháznak, tulajdonképpen csoda-számba megy, ha létrejön, követelni nem lehet, legfeljebb a lehetőséget, hogy létrejöhessen. A Madách a Hamlet éveiben nem volt "műhely", ahogy azt mostanában értjük - a magyar körülmények sose kedveztek egy ilyen műhely létrejöttének - de mindenképpen egy uj szinházi nyelv megteremtésére tett erőfeszítéseket. /Mint 1945 után a Nemzeti és részben a Művész Szinház is./ Ma a "szakmai tudás" a gyakorlatban egy konzervatív szinészi hagyomány átvétele /nagyrészt éppen a Líadách alakitotta ki ezt a hagyományt a Ham let éveiben/ - ami ezzel szemben áll, az pedig az amatőrizmust súrolja. Egyiknek sincs joga, hogy legyintsen a másikra, mint ahogy teszi. "Profi" szinházainkkal nem az a baj, hogy egyszerűen szinházak, hanem az, hog y beérkezettek , legalább oly távol állnak Olivier tébolyától, mint Brooktól vagy Grotowskitól. A "profizmus" jelszava bevallva| be-nem-vallva a szellemi erőfeszítésről való lemondást takarja . Az "uj szinház" pedig /ami, ha nem is pontosan, de nagyjából egybeesik a néhány "vidéki" szinházzal/ szektás korlátokat kezd felmutatni, beszorult, és /önvédelemből/ erényt csinálna gyengeségéből. A kérdés szerintem nem az "uj" szinház. A kérdés: a szinház! A szinház elemi tényeit kell mindig újra és újra megtalálni, minden uj irányzat ebben lehet segítség. Amig a Johanna szinpadán Tordy Géza jelen van, addig ott szinház van, a javából. De ne vezessen félre bennünket egy-egy nagyszerű alakítás, akár előadás: erőink szétszórtak, hamis és mesterséges szövetségek és érdekkközösségek létesülnek, vagy magányos farkasok szaladgálnak közöttünk. Bármekkora legyen is a konjunktúra /és meddig?/, ha a szinház több akar lenni, mint szalonzene, "kulturált szórakozás", humanista érzelgősség vagy intellektuális locsogás, nem kerülheti meg állandó
