Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
Hevesi ismerte behatóan a maga korában hozzáférhető Shakespeare-irodalmat, amelynek: felismerései azóta sem veszítettek erejükből. S Gábor Miklós Hamlet-naplója igy végződik: "Valld be: amikor Brook megnézett a Hamletb en - pedig akkor a Lear t még nem is láttad - érezted, hogy az ő szemében milyen érdektelen és idejétmúlt mindaz, amit csinálsz. Te magad se ugy játszottál volna az este, ha tehetted volna. És miért nem tetted? Vajon szellemünkön nem érződik-e menthetetlenül a vidéki, nedves falu szobák dohszaga? Kimaradtuak a világ vitáiból. Mig a Leart nézted, önhitten azt mondtad magadban: 'Ezt mind tudom!* - de tudtad-e valóban? Nekifogtál-e igazán, hogy megbirkózz a legelvi seihetetlénebbel is? Titokban ugy tettél, mintha nem tudnád, amit tudsz - pedig mindent megtehetsz, de ezt nem. Mi az, amit tudsz? Nem az, ami neked is eszedbe jutott, csak az, amit megcsináltál." /Tollal. Szépirodalmi Kiadó 1968. 293-294. old./ Ezzel eljutottunk napjaink vitáihoz. Mi 1961-ben hallatlanul izgalmasnak, mainak, modernnek éreztük Gábor Miklós Hamletj ét, mert önmagunk akkori énjével szembesített bennünket egyedülálló teljességgel. A Madách Szinház romantikus, látványos, konzervatív Hamlet-előadásában, Gábor Miklós vonzóan szép alakításában a szélesebb közönség is megtalálta azt a neki szóló művészi élményt, amelynek átadva magát megfeledkezhetett napi gondjairól, problémáiról. De az is kétségtelen, hogy a Madách Szinház Hamlet-előadása minden hazai modernsége ellenére gondolatilag is, szcenikailag is •egy fél évszázaddal elmaradt a világ szinháza mögött, amellett, hogy Brook szinházában Gábor Miklós is állta volna a versenyt Paul Scofield-dal. Gábor Miklós el is indult, hogy megkeresse a maga Brookját.
