Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)

Azonban ez a Hamlet minden okossága, műveltsége ellenére sem feltétlenül tudós lény. Nem egyszer cselekszik ösztönösen, hirtelen indulataitól vezérelve /amikor haragjában durván rátámad Oféliára, amikor megöli Poloniust/. Önmagát sem ismeri teljesen. Csak Gábor Miklós olvasott Freudot, Hamletnek csak sejtései vannak tudatalatt működő ösztöneiről. Gábor Hamlet-anyakomplexusát igen finoman, hősének a férfikorban is megőrzött kamaszságával érzékelteti. A férfiak világában Gábor felnőttként viselkedik, csak a nőkkel, anyjával, Oféliával szemben, meg néha öntudatlan mozdulataiban engedi felszinre jutni lényének kamaszos vonásait. Minden Hamlet-alakitás egyik legfontosabb, legvitatottabb kérdése az őrület szinlelése, hogy vajon a királyfi csak szinleli-e az őrültséget vagy valóban megtépettek az idegei. A magyar szinházi hagyomány a cseppet sem idegbeteg* egészséges Hamlet-alakitást irja elő. Már Ódry hires Hamletjéről is azt olvashatjuk Harsány! Kálmán korabeli kritikájában: "szembehelyezkedett mindazokkal, akik a túlhajtott naturalizmus nevében évtizedeken át patológiai BZÍnészprodukcióra használták fel ezt a legmélységesebben örök emberi Shakespeare-szerepet." A későbbi Hamletek dicséreteiből sem hiányzik, hogy nem engedtek a patológia, a dekadencia csábításainak. Az egészséges Hamlet tradícióját követi Gábor Miklós is, olyan okos és józan Hamletet formál, akit az idegbetegség legcsekélyebb szele sem érintett meg. /Holott, amennyiben Hamlet valóban a mi nemzedékünk képviselője, akkor a verizmus nevében némi neurózist nyugodtan engedélyezhetett volna hősének. Dover Wilson szerint Hamlet azért is színleli az őrültséget, hogy leplezze rendkívüli felindultságát./ Gábor Miklós éppen ellenkezőleg, nem egy külsejével nem törődő, dekadens, vézna könyvmolyt, hanem egy mindig elegáns, entellektüelt kivánt nézői elé állítani, aki ha kell, visszaütni is képes. Egy vele folytatott beszélgetésben elmondta nekem: a Hamlet szerepén gondolkodva a maga ifjusá-