Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
keserű tragédiáit és a hatvanas évek elején megújuló reményeket. A Hamlet akár tudtuk, akár nem - számvetésre késztetett, s feltette számunkra a merre tovább? kérdését. AZ ötvenes évek válságain túljutva, a hatvanas évek elején a magyar szocializmus konszolidációjának kezdődő szakaszába jutottunk. Egy megnyugodott, megbékélt, az alkotó munkát ösztönző kulturális légkörben mód nyilt a hatalom és demokrácia, a közélet és a magánélet alapkérdéseit újragondolni, és ez a művészi élet uj fellendülését vonta maga után. A kritikus müvek sora született - gondoljunk Jancsó filmjeire, Pej es Endre Rozsdatemetőj ére -, amelyeket nem egyszer vádolt a dogmátizmusban ragadt kritika ellenzékiséggel, pesszimizmussal, formalizmussal. Valójában azonban mennél ellenzékibbnek, pesszimistábbnak tetszett egy mü, annál erőteljesebben munkált benne a szocializmust jobbitó szándék. Pormaiizmusa nem volt más, mint törekvés az ötvenes évek sematizmusának meghaladására, törekvés a müvek igazi realizmusát érvényre juttató uj művészi forma kialakitására, felfedezésére. Ennek a megújuló művészi életnek volt az egyik első nagy diadala a Madách Szinház Ham! etelőadása. Gábor Miklós a Tollal kötetben közreadott naplójegyzeteiből megtudhatjuk, hogy a Hamlet kulcsát Goethe Wilhelm Meister eben, de mindenekelőtt Füst Milán tanulmányaiban találta meg, a szinmü képi megjelenítéséhez az inspirációt pedig Laurence Olivier Hamletfilmje szolgáltatta. A művészi hatás komplexitását mutatja azonbaa, hogy sem Goethe, sem Füst Milán Írásaiból nem lehet levezetni, megmagyarázni Gábor alakítását, Hamlet-képét. Gábort a magánember Hamlet tragédiája izgatta, s ugy hisszük olvasmányaiban ehhez a Hamlet-képhez talált érveket* Az 1952-es előadás azt értékelte Hamletben, hogy van ereje szabadulni a magánélet kötöttségeitől, hogy a gondtalan élettel, anyjával, szerelmével szakítva, előítéleteit, belső gyengeségét legyőzve végrehajtja a bosszú müvét. A nagy feladatnak mindent alárendelő, pozitív hőssé váló ki-
