Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

peare-bemutatók azok közül valók, amelyek a "hérosi nagy szomorújáték" értelmezésének leginkább megfelelhettek; Így esik a választás 1811-12-ben Kolozsvárott a Lear király

ra és a Macbethr

e. Az uj értelmezés szintén szegényit: a vitézi játék hose egy-két könnyen megragadható vonással ábrázolható, ugyanakkor nem csekély örökséget vesz át az érzé_ kenyjátéktól is. A vándorszínészet előadásai országszerte elterjesztették a Hamlet

et. Ebben szerep jutott a kis- és középtársulatoknak is. Balog István például /1928-ban kiadott Napló

jának tanulsága szerint/ az egyfelvonásosra összevont drámát 182o és 1834 között 21 helységben 22 előadásban említi, amelyek között Pest éppúgy megtalálható, mint az alkalmi sokadalmat kináló megyeszékhelyek /Szekszárd, Kaposvár, Zalaegerszeg/, mezővárosok /például: Sümeg, Kunszentmiklós, Kalocsa/ és. kisközségek /Köcse, Ireg, Mosdós, Tinnye a többi között/. Ugyancsak Shakespeare tragédiájából önállósult életképpé a temető-jelenet, amely az előbbitől mindig gondosan megkülönböztetve "Sirásók" cimen szerepel a feljegyzésekben: 183o és 1837 között 19 alkalommal, 18 helységben. Dalbetétje is lehetett; a "Sirásó pajtás" kezdosoru dal megtalálható Balog betétlistáján, s ez nem más, mint a Kazinczy-fordítás dalának harmadik strófája. Mindkét töredékes változat más, szintén a körűim:nyékhez alkalmazott típusokkal tett ki egy teljes színházi estét, legtöbbször egyfelvonásos vígjáték, énekesjáték és tabló társult hozzá - a többi között Csokonai Dorottyáj

ának dramatizált változata is. Szöveg és színpad történeti összefüggései A korabeli magyarországi játéktér a dobozszinpad egyszerűsített változata. Nyilt és zárt teret egyaránt háttérfüggönyök és oldalkulisszák alkalmazásával ábrázolt. Álta