Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

rüen csak irói tehetség kérdése. "Mert még a legjelentősebb dramairó* sem találhat kl tetszése szerint, szabadon,ilyen történeteket... semmilyen felfedező tehetség nem képes arra, hogy a kolliziók társadalmilag nem létező jelenségformait kiagyalja, és a dráma, szempontjából esetleg... kitalált kedvező jegyekkel helyettesítse. Az igazi drámai lángész 'csak' abban mutatkozik még, hogy az empirikus jelenségformák bonyolultan áttekinthetetlen forgatagában fel tudja fedezni azokat, amelyek a kor,benső drámai tartalmát adekvátan... vissza tudják tükrözni," /Művészet és társada lom

. Bp. Gondolat, 1968, 211-212. o./ A drámamüvészet itt leirt sajátossága mindenképpen lényegesen különbözik a szinjátékmüvészettől, mert,ez ilyen fejlődésbeli hiátusokat tulajdonképpen nem ismer. /Az angliai puritán mozgalom hátravethette az angol szinház fejlődését, de ennek a ténynek aligha volt számottevő hatása a kontinens színházművészetére'./ A színház tehát él, sőt virágzik, drámai-irodalmi anyag nélkül is. Rögtönzés, szövegvázlat, szövegátdolgozások és -egybeirások, bohóctréfák, csipős aktualitások kerülnek színpadra. Akil§ a 2o. században némi nosztalgiával a commedia dell'artét művészi példaképnek, olykor-olykor a színházművészet egyetlen "valódi" formájának tartják, minden további nélkül "19. századi", "konzervativ", "polgári" stb. felirattal ellátott bélyegeket ragasztanak azokra, akik pl. éppen a commedia deli* artéban a szinház .fejlődésének szükségszerű, de primitiv lépcsőfokát látják. E szinjátéktipus felújításáért Inditott mozgalom, vagy ennek - egyesek szerint - modern kori megelevenitését jelentő happening, tudatos programként vállalja a neoprimitivizmust, ezekben azonban nyoma , sincs a nagy elődre jellemző történelmi progresszivitásnak, E hosszabb kitérővel talán sikerült bizonyítanunk a bevelo