Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

I. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház története - 1. Őskáosz, avagy az amatőr Figura

I. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vázlatos története 1.1. Oskáosz, a\>agy a: amatőr Figura Ezen a káoszon azt az áttekinthetetlen homályt értem, ami a 80-as évek Erdélyét jellemezte, ahol mégis munkált egy olyan teremtő erő, amely egy életképes, mind művészi mind emberi léptékkel mért rendkívüli teljesítményt létrehozhatott. Semmi sem kedvezett születésének, tökéletes korszaka volt ez a sötétségnek, az ostobaságnak, a gyanakvásnak és a rosszindulatnak. Ha a Figura születését nem is élhettem át, de pontosan emlékszem arra a nyomasztó hangulatra, amelyben minden mákszemnyi világosságért küzdelem folyt, ugyanakkor mindazokat, akik egy szikrát csiholtak, hála és szolidaritás övezett. Ez a világ maga volt az abszurd, és aki ebben benne élt, az azokat az abszurditásokat próbálta kijátszani és játszotta ki, amelyeket felállított a rendszer. Ezek a körülmények is fontos szerepet játszottak abban, hogy a Figura ott, akkor és olyan formában jött létre. Ma már hihetetlennek tűnik, de akkor a az egyetemet elvégzett fiatalokat, kötelező módon kihelyezték. Ezeknek az elsődleges célja az volt, hogy különösen a magyar értelmiséget minél jobban szórják szét, hogy biztosan nemcsak cselekvés-, hanem gondolkodásképtelenek is legyenek. így már az is szerencsének számított, hogy Bocsárdiék Erdély egyetlen egy tömbben élő magyar csoportjának egy, ha nem is kulturális fellegvárába, de mégis egy nyugodt kisvárosba kerülhettek. Ebben a szerencsében közrejátszott az akkori Kultúrház igazgatójának, Varga Gyöngyvérnek a nyitott szemlélete is, aki biztosította számukra a színjátszás lehetőségét. Az eldugottság az alakuló színházi csoport számára számos előnyt jelentett, hiszen nemcsak, a nagyváros nyüzsgésétől voltak így elzárva, hanem a médiától is, és ezáltal a cenzúra sem működött olyan szemfülesen, hogy bármilyen gyanúsnak látszó kezdeményezést már a csírájában elfojtson. Arról meg végképp nem feledkezhetünk meg, hogy (őszinte irigységgel mondhatom) hogy Székelyföldön mindig, még a legrosszabb korszakban is kicsit máshogy működtek mind az írott, mind az íratlan törvények. Az elszigeteltségnek más pozitívuma is volt, számos lengyel színházi mogul irigykedhetett volna, hogy milyen minimális befektetéssel ilyen tökéletes "laboratóriumi" körülményeket teremthet, ahol semmi nem volt, ami a művészek figyelmét elterelje. Ilyen háttérrel, Bocsárdi Gabriella (informatikus), Bocsárdi László (vegyészmérnök), Fodor Csaba (ékszerész), Gergely Katalin (könyvtáros), Katyi Antal (elektromérnök), Madaras Attila (üzemmérnök), Simon Emília (óvónő), Török Zoltán 7