Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi László - rendező

Káin és Ábel című darabját. Az ige és az ige megteremtése képződött le a színházban. Ha a Tamási darabját nézzük akkor hihetetlen, hogy a realista síkokból, hogyan képes áttérni szürrealista síkokba, a legnagyobb természetességgel: a székelység számára ez a fajta vegyülése a fikciónak és a valóságnak semmiféle gondot nem jelent. Drámái nem egy letepadt történelmi vágyat tükröznek. Úgy gondolom, hogy a két nemzetnek [a lengyelnek és a székelynek szerk. megj.] a karaktere, az útja megegyezik, de tartósan meg kell találni az életbeli kapcsolatot is. Mindezt egy izolált furcsa csoportnyelwel, a színházzal megvalósíthatónak tartom. [...] [... az interjú nem teljes terjedelmében jelenik meg, csak az ide vonatkozó részek szerk megj....] Bocsárdi László rendező, a Figura alapítója, művészeti vezetője 1995-ig. Műszaki főiskolásként játszottál a temesvári Thália Stúdióban, de azért az példa nélküli, hogy az öntöde vegyészmérnökeként valaki társulatot alapítson... Miért éppen Gyergyószentmiklóson? Ebben a történetben a Thália Stúdió a kulcs, ott én hat évet játszottam; a helyszín az véletlen, már amennyire vannak véletlenek. Abban az időben magyar városba kerülni nagy lehetőség és nagy ajándék volt. Gyergyót előre kinéztük, és még mielőtt odakerültem volna egyeztettem a Kultúrház Igazgatónőjével, Varga Gyöngyvérrel, hogy lehetővé teszi, hogy színjátszó csoportot indítsunk. 0 ugyan először azt indítványozta, hogy álljunk be valamelyikbe a létező kettő közül, de én tudtam, hogy egy harmadikat akarok, s mivel megkaptuk ezt a szabadságot és lehetőséget, így a helyszín Gyergyó lett. Abban az időben nagyon kemény volt a cenzúra. Volt-e bennetek félelem ? Nem volt bennünk semmiféle félelem. A legelső egy gyermekelőadás volt, aminek az volt a célja, hogy a közönséget magunk felé hajlítsuk. Abból indultunk ki, hogy a gyermekelőadásokra behozzák a gyerekeket, de a felnőtteket is bejönnek. Meglátják azt, mi történik, úgyhogy a következő előadásra már a közönség úgy jön be, mint aki ismer bennünket, és ez bevált. Az első előadásotok más volt, mint a korábbi összes gyermekelőadás. Nagyon komolyan vettétek a gyereket, szinte keg]'etlen volt... Artaud-ot olvasva csináltuk meg, nem morbid volt hanem játékos, de élesen játékos. Halálosan-komolyan vettük a gyerekeket és ettől nagyon szoros lett a kapcsolat, nem végig nézték a darabot, hanem játszottak. A későbbiekben ezek a gyerekek is jártak be az előadásokra, de a fiatalok is egyre többen. 73