Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VII. Visszaemlékezések - 5. Az első próba - Vincze Csilla

Gergely Katalin komolyan vette a meghívást, ettől kezdve rendszeresen velük próbált. Engem is vonzott a dolog, de Katitól tudtam, hogy mindeniküknek van munkahelye, sőt legtöbbjük egyetemet is végzett már. A szüleim e miatt határozottan ellenezték, mivel én akkor IX. osztályos tanuló voltam, úgy gondolták ez a nagy kor különbség rossz hatással lenne rám. Attól is féltek, hogy kevesebbet fogok tanulni, ha hetente két estét a Művelődési Házban töltök majd. Néhány hónapba beletelt amíg meggyőztem őket, de végül beleegyeztek. *** A kis csapat ekkor már a Figura nevet viselte, és a Tutyi-Mutyi-Móka bemutatóján is túl voltak. Megérdeklődtem, hogy a próbákra egy kényelmes öltözeten és egy puha talpú cipőn kívül semmire nincs szükség, így tréning ruhában és torna cipőben szaporán dobogó szívvel elindultam próbára. A folyosón találkoztam Nagy Árpáddal, aki bemutatkozása után elmondta, hogy a munkahelyén beszélt az egyik ismerősével a Figuráról, és eljött megnézni milyenek a próbák. Mondtam, hogy én is oda igyekszem. Sok mindenre kíváncsi volt még Árpi, de mivel én is első alkalommal voltam ott nem tudtam válaszolni a kérdéseire. Örültem, hogy nem vagyok egyedül. Beléptünk a balett terem ajtaján, körülbelül nyolcan álltak a fűtőtestek mellett, az ablakok előtt. Nem ismertem senkit, és mind olyan nagyok voltak. Köszöntem: Kezét csókolom a többire nem emlékszem. A párhuzam Árpival, pontosabban Sárpival továbbra is érezhető volt. Egyszerre kerültünk bele a Tutyi-Mutyi-Mókába, egyszerre vettünk részt a számunkra első előadáson is. S mert a Figurában fontos szempont volt, hogy olcsó legyen a jelmez, és egy keveset szabni-varrni is tudtam, a produkcióhoz szükséges nadrágot nem csak magamnak varrtam meg, hanem Sárpinak is. *** Ünnepek A Figura egy zárt baráti közösség volt, olyan mint egy nagy család. Az ünnepeket is mindig együtt töltöttük, és amennyire más volt az a színház amit a Figura teremtett, legalább annyira másként ünnepeltünk. December 5-én mindig volt próba, attól függetlenül, hogy keddre vagy csütörtökre esett-e (ezek voltak a próbanapok). Ezek az esték is pont úgy kezdődtek, mint a többi, pont olyan komolyan vettük, de ilyenkor nagyon sokat játszottunk. Amikor kimentünk az öltözőbe, mindenki cipője, csizmája tele volt érdekes apróságokkal: gyöngy, cukorka, biztosítótű, szeg, alma... Az érdekes az volt benne, hogy soha nem vettük észre, hogy a "Mikulások" mikor rejtik el az ajándékaikat, illetve ki mit tett a lábbelikbe. 68