Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

IV. Szép magyar koprodukció

IV. Szép magyar koprodukció 1993 bemutatják Balassi Bálint Szép magyar komédiá-ját, melynél szeretnék hosszabban elidőzni, mert nemcsak a Figura, hanem a magyar színház történetében is korszakos jelentőségű az előadás. A szépkivitelü műsorfüzetben, (Barabás Zsolt munkája) Nánay István hosszan elemzi a darab keletkezésének körülményeit az akkori színházi viszonyokat, és főleg annak az okát, hogy miért volt ez a darab oly hosszú ideig mellőzve "Adósságot törleszt-e a Figura -Stúdió, a mikor most (a néhány évvel ezelőtti akadémiai premier után ismét) bemutatja az évszázadokig lappangó drámát? Igen, azt is. De mindenek előtt élő, érzékletes és érzéki előadást produkál, felfedezi a halottnak hitt szövegben a mai komédia lehetőségét....A Szép magyar komédia előadása elsősorban játék akar lenni. Olyan játék, amelyet csak a színház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik valami komorság is: a személyiség keresésének, az emberi kapcsolatok igazán soha meg nem fejthető titkai is az előadás? Három fóiskolás rendezőtárs- az igazgató Bocsárdi László, a tervező Kövesdy István és a rendező Barabás Olga - vallomása arról, milyennek látják és láttatják s akarják láttatni, a színházat, illetve mi a szerepe számunkra és ezáltal a nézők számára is a színháznak."

2' A rendező az Erdélyi Figyelő hasábjain hosszan elemzi a darabot, körülményeit, annak a varázsos világnak a színes színházi életét, amelynek forgatagában a darab keletkezett, melynek forrása az 1587-ben megjelent olasz pásztorjáték, Cristoforo Amarilli színmüve volt, mellyel Balassinak konkrétan a személyes indíttatásokon túl célja az volt ,"én is azért a magyar nyelvet ezzel akartam gazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meglehetne ez, az mi egyéb nyelven is meglehet..."

24 Barabás Olga Balassinak elsősorban nem, a mára már igen kacifántossá vált nyelvét ültette át, hanem gondolkodásának sajátosságait törvényszerűségét sajátította el, hisz... "gondjaink közösek, folyton-folyvást vágyakozunk a szépre a jóra, nyugalomra, szeretetre, szerelemre? S így sodródunk egymás felé ebben a magányos egyszeri kiszolgáltatottságunkban, melynek egyetlen lehetséges racionális következtetése mindig abban a felismerésben nyer rezignált nyugalmat: Hogy azáltal vagyok én, hogy te létezel, és olyan vagyok, amilyennek te látsz és hiszel és érzel engem. ...Aztán, amikor megtáltosodunk egyszerűen magukra maradunk nagy felismerésünkkel, s akkor most már mit is kezdjünk kínunkkal kételyünkkel, magunkkal...? Hát erről az egyszeri kalandról szól a Szép magyar komédia, semmi másról, melynek egyetlen éltető eleme a játék, egy kis tér, amely pillanatról pillanatra kiszakad a valóságból és elkezdi élni saját önálló életét.... Számunkra már csak az marad, hogy kíséreljük meg formába foglalni ezt a sajátos világot, hogy személyes érzékiséget kölcsönözzünk ezeknek a kedves figuráknak, és hagyjuk őket élni... És akkor ez már színház. Soha nem tudjuk meg, hogy Balassi hogyan szerette volna látni művét. Csak reméljük, hogy rábólintott volna 25