Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

II. "Társulatunk létezik és létezni fog."

Maga a közösség is a rendszeres-, életükké vált műhelymunka során egy folyamat végére érkezett, a Tutyi-Mutyi Mókától a Manole Mesterig bejárt, beleéléses, önmaguk megismeréséhez vezető út a végéhez közeledett. A későbbi évfolyamtárs Rusz Mónika a Fordulatok című kötetben így foglalja össze ezt az időszakot: "A Figura Stúdióban nem létezik kizárólagos módszer, sem kikiáltott elmélet, csak az, mely állandóan és egyszerre törekszik harmóniára és konfliktusra. A paradoxonok egysége hordozza a totalitást. Bocsárdi László kiindulópontja az intuitív már-már hangulati megismerés. Úgy közeledik a darabhoz, mint egy felderítetlen földrészhez a mámoros hajós. Még hisz a tartalom azon sajátosságában, hogy képes kifejezni és jelentést hordozni...; semmi mást nem keres, mint a szöveg mögötti egyetlen, hiteles életre kelt mondatot. A hitelesség lesz megdöbbentő, az emberi megnyilvánulások és kommunikáció hitelessége. Mert ez az egyetlen többlet, amelyet a színház nyújthat a filmmel, zenével, irodalommal, képzőművészettel szemben. Egy Figura Stúdió-i előadáson alkotó és befogadó egyaránt különös érzékenységgel, részesül, mert részesülnie kell ebből a többletből, a jelenidejű létezésből és megelevenedettségből." [156 old.] Az 1989-es, jobb híján "eseményeknek" nevezhető politikai zűrzavar alatt a Figura Jevgenyin Svarc Sárkányát próbálta. A politikai vihart nemcsak a rendszerben hozott alapvető változásokat, hanem a Figura életében is. 17