Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
Prológus A pályakezdő Somlay Artúr 1902. évi újvidéki vendégszereplésének, valamint az 1902/1903. évadban zombori és zentai működésének körülményeit ismertetve elsősorban olyan szempontokat veszünk figyelembe, melyekre a színháztörténeti tudományos munkák eddig explicite nem fordítottak kellő figyelmet. Ezért történhetett meg számtalanszor az, hogy az egyetemes magyar színjátszás nagyjairól értekezve számos szerző vagy figyelmen kívül hagyta vagy pedig elbagatellizálta egy-egy színész pályakezdő éveinek eseménytörténetét, ami abból is kitetszik, hogy sokak esetében (lásd pl. Kabos Gyula, Gózon Gyula) pontatlan adatok kerültek át a velük foglalkozó egyik kiadványból a másikba, lévén hogy pályájuk alakulásának szempontjából nem tartották meghatározónak a vidéki színpadokon eltöltött inaséveket, különösen akkor, ha a köztudatban élő, színháztörténeti viszonylatban pedig hallgatólagosan elfogadott ún. kultúrcentrumoktól (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Szeged, Debrecen stb.) távol estek azok az állomások, melyek kezdetben egy-egy idővel színpadi óriássá magasodott színész sikeres pályafutásának színhelyei voltak. Ilyen szempontból nem volt kivétel Demeter Imre sem, aki 1972-ben Somlay Artúrról jelentetett meg egy könyvet, s többek között így írt a kezdetekről: „Pályájának több mint fél évszázadából az első esztendők szinte elvesztek a dalikázó-utazó magyar vidéki színészet sokszor jeltelen játékterein. Pedig olyan városokban is fellépett mint Pozsony, Kassa, Arad, Kolozsvár. Szerepeit 1905-től jegyzi a színháztörténet. Akkor már berobbant különös egyéniségével, a szavakat vad étvággyal ropogtató beszédével, markáns színészfejével a magyar művészvilágba”.1 Nos, az idézettekkel kapcsolatban néhány megjegyzés erejéig kívánunk csak foglalkozni. Mindenekelőtt azt kell elmondani, hogy Somlay korában „a dalikázó-utazó magyar vidéki színészet” a dalikázó fővárosi magyar színészetet 5
