Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
XXVI. évfolyam.Zomborban, 1903. évi január hó 13-án, kedden. 4. saám. DÁPCT/A DrVuOiVn.. MEGYEI KÖZÉRDEKŰ POLITIKAI KÖZLÖNY. EL<5Ftm£SI Ili. f . . . 12 fa»-. . . 2 te. 4r* Sí §!!*■,ér. umn mi ' iimauu.w ihmos. í* xfi'mn rm <r&, munm mm&m &mm fa vtommi. Ibsen H. „Kísértetek” (Színész a szerepéről.) Végig lapozva az elmúlt évek műsorát, nem találtam az előadott darabok között egyetlen egy Ibsen drámát sem. Ennek alapján mai jutalomjátékomra a híres norvég író legjobb és leghatásosabb drámáját választottam. A Kísértetek Osvaldját fogom alakítani. A színésznek az Ibsen drámák közül ez a szerep nyújt legtöbb alkalmat tehetségének és tudásának bebizonyítására. Ezen szerepemnél három világhírű művésznek Zacconinak, Novellinek és Kainznak nyomait akarom bár távolról követni, mindazonáltal minden igyekezetem odairányuland, hogy a szíves közönséget tengernyi mulasztásomért ez estén minden tekintetben kárpótoljam. Növendéke voltam a múltakban a fővárosi Vígszínháznak, amikor Erntete Zacconi a hírneves olasz művész ott vendégszerepeit. Összes szerepei közül a legpompásabb alkotása az II Spetri (Kísértetek) gerincsorvadásos Osvaldja volt. Már akkor minden vágyam odairányult, hogy valamikor én is eljátsszam a szerepet. Később Novellitől láttam ugyancsak a Vígszínházban sokkal összevágóbb és jobb előadásban mint Zacconié volt. Nem a régi Star rendszer szerint összeállított társaság oly művészi előadást produkált, melyhez foghatót mi semmi körülmények között, színészetünk jelen állapotában nyújtani képesek nem vagyunk. Két év múltán a legragyogóbb Ibsen színészt bámultam. Kainz játszotta Osvaldot a bécsi Burgszínházban. Alakítása fenomenális volt és túltett valamennyi társán. Az említett művészeknek játékát megügyelve, röviden jellemezni akarom felfogásukat, amint az író eszméjét megtestesíteni igyekeztek. Az első helyet Kainz foglalja el. Külsőleg a darab rendezésével is, mindenben megfelelt a költő pompás eszméjének. Már a függöny felmenetelekor érzik a ködös norvég levegő, mely az egész darabon végig vonul. A díszletek, bútorok, oly művészi összhangzatban voltak, hogy mintegy befolyásolták - bevezették a nézőt a dráma keretébe. A nehéz szürke függönyök, az erős tölgyfa bútorral, sötét zöld díszletek mintha rá nehezedtek volna a néző lelkére, hatást gyakoroltak a kedélyre is. Ilyen hangulattal indult meg a darab. Ruházatában is elüt a német művész felfogása az olaszokétól, nem használt fekete bársony ruhát mint Zacconi, aki ezt csak azért ölti fel, hogy az