Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
A cikk megfogalmazója, miközben a színészektől a színpadi produkciók és a művészet iránti teljes alázatot kéri számon a maga és a nagyérdemű nevében, mindez fordított sorrendben pénzzel megszerezhető áldozatvállalássá degradálódik az anyag és a szellem - örökösnek és feloldhatatlannak tűnő - állandó küzdelmében. A magasabb szempontok felé törekvés ily módon mindig is csak a művészek - közönség által elvárt - kiváltságai közé tartozott/tartozik. Nem csoda, ha egyesek közülük, így Somlay is, időnként fenegyerekeskedéssel válaszolt a kétféle igény teremtette helyzetek tarthatatlanságának összefüggésében. A megtett észrevételek, javaslatok megszívlelésének, valamint annak reményében, hogy a társulat meg is fogadja azokat, a tagoknak „anyagi javakban is eredménydús szezont” kívánt a cikk szerzője, „a közönségnek csupán egyet, jó előadásokat”. Egy lényegre tapintó mondattal zárul a színi idényt bejelentő tudósítás: „Ily kölcsönös szolgálattal nagyon meg leszünk elégedve egymással”.'10 Nem véletlenül hívjuk fel a figyelmet a szolgálatról mondottakra. A színházi tájékoztató legfontosabb kitételének azt tartjuk, még akkor is, ha a szövegkörnyezet egy kissé egyoldalú, nevezetesen hogy a közönség és az ítész igényeit kielégítő szolgálat a hangsúlyosabb. Somlay Artúr zombori működése is, ha úgy tetszik, a szolgálatról szól, s ebben a viszonylatban egy rendkívül izgalmas történemek lehetünk majd a tanúi, főleg abból a szempontból, hogy mit értett a korabeli színikritikus a korabeli publikum és a pályájának kezdetén színre lépő majdani színészóriás szolgálat alatt, s mindez az elvárások, az értelmezések ellentmondásaitól feszülő valóságban mégis hogyan állott össze a ritka pillanatokban varázslatos színházi élménnyé egy-egy előadásban éppen Somlay alakítása révén. A helybeli megyei közérdekű politikai közlöny, a Bácska részletesen foglalkozott Monori társulatának működésével. Az idény alatt négy helybeli kritikusa volt a lapnak. Mint a szövetkömyezetből majd kiderül, az -e. aláírás alatt Prokópy Imre tanár urat, a K. D. alatt feltehetően dr. Kohlmann Dezső tanár urat kell keresnünk, míg a t.z. Tópits Zoltánt fedi. A b-. kilétére egyelőre nem derült fény. A helybeli ítészek recenzióiból egyértelműen kitetszik, s ez dicséretükre legyen mondva, hogy a Somlay-jelenséget legjobb szándékuk és tudásuk birtokában igyekeztek megérteni és megmagyarázni. S ez vonatkozik Prokópy Im-17 i
