Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)
A Népopera - Városi Színház története
Bevezető Bécsben élő magyar születésű zeneszerző Padlásszoba című operettje, melyben Péchy Erzsi és Galetta Ferenc remek játéka aratott sikert. A következő bemutató, A kóristalány, a Kodály, Weiner tanítvány Komjáthy Károly első operettjeként került színpadra. Az évad kiemelkedő bemutatója volt Georg Fuchs német szerző passiójátéka, a Krisztus, melyet Vilmos császár felszólítására írt. Mivel a berlini előadásra csak ősszel került sor, az 1918. július 1-jei előadás egyben ősbemutatója is volt a műnek. A rendező Ivánfi Jenő a szereplőket részben a Nemzeti, részben a Belvárosi Színházból verbuválta. A szereplő személyzet - magánszereplőket, néma szereplőket, a zenekart és az énekkart összevéve - csaknem 800 emberből állt. Nagy szerepet kapott a különleges világítási effektusok alkalmazása a hármas tagolású színpadon. Krisztust Pethes Imre, Júdást Kürthy György, Máriát Alszeghy Irma, Magdolnát Paulay Erzsi, Pilátust, a rendező Ivánfi alakította. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tervezett 10 előadást 15-re emelték, az utolsóra elővételben elkelt minden jegy. Ennél több előadásra nem volt mód, mert egy előzetes szerződés szerint a díszletet és a jelmezeket külföldre kellett szállítani. Faludiék első évadjukat sikeresnek könyvelhették el. Az évek óta megszokott hangversenysorozat mellett újból felléptek külföldi vendégegyüttesek is a Városi színpadán. Max Preger igazgató vezetésével a bécsi, berlini és drezdai udvari opera tagjaiból alakult társulat előadásában csendült fel a Tannhäuser, a Bohémélet, a Lohengrin, A sevillai borbély, a Tosca, a Rigoletto, A zsidónő, és egy űj mű, Max Oberleithner: A vasfeszület bemutatója. Júniusban a bécsi Volkstheater szerepelt többek között két Molnár Ferenc darabbal, A testőr és Az ördög került színre Leopold Kramer rendezésében. A Faludi-korszak eredményes, lendületes első évadjához képest a következő évadok nem hoztak fejlődést, sőt lassan lefelé hanyatló görbét mutattak. Az tíj évadot Schubert operettel, a Médivcl nyitották. A Vígszínház színpadáról áthelyezett produkció itt is nagy előadásszámot ért el. A szép Saskia, Oscar Nedbal szerzeménye, érdektelen bemutatója után közönségsikere lett Leo Ascher: A Marcsa katonája című operettjének, de az igazi sikert Huszka Jenő Lili bárónőjének bemutatója hozta meg Stoll Károly rendezésében. A sikerben nagy része volt a két főszereplőnek Péchy Erzsinek és Galetta Ferencnek, a szubrett Vígh Manóinak és a komikus Sarkadi Aladárnak. Márkus Dezső vezényletével három operabemutatót tartottak. Flotow Stradellája, Offenbachtól a Hoffmann meséi és Thomas Ambroise Mignonja került színre. 1919. március 22-én a népbiztosok kormányzótanácsa rendeletileg az összes budapesti színházat köztulajdonnak nyilvánította, amelyeket egy írókból, színházi rendezőkből álló 9 tagú bizottság felügyelt. Megszabták a darabválasztást - még operett esetében is -, régi klasszikus szerzők, Offenbach, Planquette játszására korlátozták a zenés színházakat. A személyeket időlegesen meghagyták posztjukon. 14
