Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Somogyi István: Szakralitás és színház
színházzal foglalkozom. Nem hiszem, hogy ezt el fogom felejteni. Szeretném, hogy amikor az emberek bejönnek a színházba, akkor az történjen velük, mint az ókori görögöknél. Ott a színház és a gyógyító hely közös centrumban épült, tudván, hogy a színházban a szellem, a lélek, a test gyógyításáról van szó. Fontos az is, hogy a színészek pontosan tudják, kik is ők, kik azok, akik játszanak. Ennek érdekében szellemi kutatásokat kell végezniük. Az embereket személyiségük választja el egymástól, emiatt élnek magányos szigetekként. Az óceánon elszórt szigetek vannak, a víz fölött úgy néz ki, mintha minden sziget külön lenne. De ha lemegyünk a víz alá, akkor egyszer csak megtaláljuk azt a talapzatot, amelyből minden sziget kinő. Ha sikerül „lemerülni” a talapzatig, akkor kiderül, hogy közösek vagyunk. Erre a közös alapra szeretnék építeni, ezért hiszek a közösségi színházban, a közösségi művészetben. Az idén megrendezem a Magyar Elektrái és a Szép magyar komédiát a Várszínházban, ott is igyekszem majd a próbák alatt közösséget létrehozni. • A Pincében nem lesz ugyanaz, a helyzet, mint a Szkénében, hiszen a Kőváry Kati által vezetett Éjszakai Színház is itt dolgozik már?- Kőváry Katiék nem itt készítik az előadásaikat, csak itt mutatják be az elkészült produkcióikat. Ők tehát vendégek. Kőváry Kati nyíltan megmondta, hogy szeremé megszerezni ezt a helyet. Én ehhez sok sikert kívántam neki, és pillanatnyilag, ha itt akarnak játszani, velem kell egyeztetniük. Erre az együttműködésre teljesen nyitott vagyok. • A Pincében komoly színjátszó hagyományokat teremtett Keleti István, aki egyben ennek a színháznak az alapítója is. Mennyiben folytatod, amit ő elkezdett?- Nekem Paál István volt a mesterem, másfél évig dolgoztam vele együtt. Amit ő nem csinált meg, azt szeretném én megcsinálni, de amit megcsinált, én azt szeretném folytami. Magamévá tettem azt a fajta igazságkeresést, azt a fajta kemény és őszinte színpadi hanghordozást és formahasználatot, ami rá volt jellemző. Ezt szeretném ötvözni azzal az emberi és szellemi központú színházzal, amilyent Keleti Pista bácsi művelt. Ha ennek a két embernek a színházeszményét egyesíteni tudom, akkor úgy érzem, hogy valami fontos fog történni a Pinceszínházban. 61
