Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Somogyi István: Szakralitás és színház

- Ez valószínűleg igaz. Nagy szerencsénk volt az is, hogy a Szkénében kaptunk helyet. Másrészt 1985-től a Soros Alapítvány is támogatott bennünket.

• Tényleg nem politizáltatok? Hiszen például A Mester és Margaritáró/ igazán nem lehet azt mondani, hogy politikamentes mű.- Persze, hogy van benne politika, de én Bulgakov alkotásának szellemi tartalmaira figyeltem. A politikát nem tartom az életünk annyira lényegi elemének, hogy foglalkozzam vele. Számomra a politika nem tartozik a valóság tartományába. A politika általában nagyon gyenge színvonalú, igen átlátszó és rendkívül hazug színjáték. A hatalom és a pénz utáni kapaszkodásra épül. Egy idő után kiderült, hogy nemcsak az állami politika, hanem az ellenkezője is így működik. Még becsületes ellenzékinek sem lehetett lenni, már tíz évvel ezelőtt sem. Sem az elnyomók, sem az elnyomás ellen lázadók nem tudtak tiszták maradni. Mára ez egyértelmű, de tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nem volt nyilvánvaló, ezért patthelyzetet eredményezett.

• A színház tiszta tudott maradni?- Ezt nem tudom, de én arra törekedtem, hogy az élet valóságos dolgaival foglalkozzam. Azzal, hogy miért születünk, mi az értelme az életünknek, mi az élet, és mi van utána? Inkább megéreztem, mint tudtam, hogy a valóság túlterjed a hétköznapi élet színterein, az érzékszerveinkkel tapasztalható világon. A Mester és Margaritábm például egyértelműen erről van szó. Olyan szellemi szintek mutatkoznak meg Bulgakov művében, amelyek a hétköznapi valóságon „túlnyúlnak”.

• Hogyan érted el, hogy a csoport tagjai is hozzád hasonlóan gondolkozzanak?- A közös munkával, bár még ma sem mondhatom, hogy ugyanúgy gondolkodunk, hogy a csoport tagjai ugyanazt a követ fújják. Az alapvető dolgokban azonban mégiscsak egyetértünk. Az a fajta színészképzés, amit én csinálok, az ember belső, kreatív részére figyel leginkább. Mögé próbál nézni a hétköznapi személyiségének. Ebből adódik, hogy ha nem is mondunk ki egyformán dolgokat, de a tapasztalatainkból eredően mégis ugyanoda jutunk el. A képzés, a tréning lényegében elmélyülő, koncentrációs gyakorlatokból áll. A verbális, tudatos kommunikáció mögötti tartalmakra figyelünk, amit leginkább a metakommunikáció fejez ki. Ahhoz pedig, hogy a metakommu53