Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Keleti István: A színházalapító
veződött. Spontánul jöttek olyanok, akik mozgásórákat vagy egyéb gyakorlatokat vezettek. Montágh Imre például több alkalommal tartott beszédórákat, természetesen ingyen, baráti alapon. A közönség is jöhetett önként, aki csak úgy odajött este, az. mindig megnézhette az előadást. Addig játszottunk minden produkciót, ameddig futotta az. érdeklődésből. • Amikor ön a Pinceszínházban is munkát vállalt, akkor egy ideig közösen vezette a foglalkozásokat Wiegmann Alfréddal...- Több mint fél évig együtt vállaltunk felelősséget a Szkénéért, Wiegmann Frédi már elkezdte az irányítást, ez előkészítette a békés átalakulást. Majd hosszú évek következtek Frédi vezetésével, több dicsőséges, sikeres produkcióval. De aztán változott a világ, s ezen belül az amatőr mozgalom is. Más igények, másfajta játékstílusok, társadalmi-politikai mondanivalók váltak időszerűvé, keresetté, népszerűvé, és ezek megfogalmazói is helyet kértek maguknak. Mivel erősek és virulensek voltak, ezért ahogy a baktériumok is sokszor az anyabacilust kilőve tudnak fejlődni és burjánzani, úgy ők is ezt tették. így történt, hogy az a szelíd, közvetlen utódlás, ami megtestesült Wiegmann Frédi személyében, néhány év után, viszonylag hirtelen, aránylag erőszakos beavatkozással véget ért. Akkor már létrejött a Szkéné mint befogadó színház, és a Somogyi István-féle tanulmánycsoport. Ez is a Szkéné volt. csak ez már nem az én világom volt... Az interjút 1985-ben Bóta Gábor készítette az Országos Közművelődési Központ megbízásából. Teljes terjedelmében megjelent a Játékos 1997/2. számában. 10
