Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK (feszülten) Minden rendben? NŐVÉR Úgy tűnik Nem lesz baj FREDRIK (megkönnyebbülten) Rosszabb is lehetett volna NŐVÉR Nem olyan veszélyes mint gondoltuk (Fredrikre néz, majd kimegy. Fredrik kibámul az ablakon, kivilágosodott, félrehúzza a függönyt, a székhez megy, leül, nyílik az ajtó, a nővér húzza maga után a betegágyat, egy orvos jön mögötte. Ágnes párnákkal feltámasztva ül az ágyon, haja még rövidebb, Frédiikét nézi kikerekedett szemekkel, mosolyog) ORVOS Itt vagyunk Caz ágyat a szék mellé tolják, rögzítik a kerekeit. Fredrik leül az ágy mellé. A nővér különböző vezetékeket köt be a falon lévő táblába) NŐVÉR (Ágneshez) Ha valamire szüksége van jelezzen azonnal jövök (Ágnes bólint) ORVOS Fáradtak lehetnek mindketten Próbáljanak meg aludni NŐVÉR (az orvosnak) ígértem, hogy betolok egy pótágyat (Fredrik felé int) ORVOS Jól tette A próbákat leküldtem a laborba 73