Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

III. Kórházi szoba, jobbra egy szék, balra ajtó, tőle jobbra vízcsap, felette tükör. A hátsó falon nagy ablakok. Fredrik ül a széken, hirtelen feláll, nyújtózik, krákog, a közönség felé köpne, de meggondolja magát. A vízcsaphoz megy, a kagylóba köp, megengedi a vizet, szájába vesz egy kortyot, öblöget, kiköpi, főbb tenyerét a víz alá tartja, hűti a homlokát. Elzárja a vízcsapot, kezét a hajába törli. A székhez megy, leül, az ajtót nézi, türelmetlen. Kinyílik az ajtó, Fredrikkel egykorú, csapzott hajú orvos lép be, köpenye nyitva, bizonytalanul Fredrikre néz. ORVOS Nem lesz könnyű kicsi az esély Az igazat megvallva semmi Ebben a korai stádiumban (rövid szünet) Csak egy kicsit (szünet) lenne idősebb csak néhány nappal egy héttel talán így nem sok az esély (Fredrik bólogat) még erősödnie kellene a gyereknek, vagyis a magzatnak (Fredrikre néz) ő... FREDRIK Ágnes? ORVOS Ha a felesége kicsit tovább húzta volna a terhességet 53