Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ÁGNES (kicsit zavartan) Ne költekezz, ezerszer kértelek (

Evelyn az asztalhoz megy, kézbe vesz egy csomagot, Ágneshez viszi, átadja, Ágnes egyik kezével átveszi, másik kezével végigsimít anyja hátán) Nagyon köszönöm EVELYN Semmiség A gyereknek ÁGNES (vidáman) Beszereztünk mindent Ami feltétlenül kell (anyjára néz) Kibontsam? EVELYN Igen, bontsd csak (Ágnes feltépi a papírt, egy fehér takarót vesz ki, maga elé tartja) ÁGNES Szép EVELYN (örömmel) Szerintem is szép ÁGNES Köszönöm (Fredrikre néz) Szép (Fredrik is rábólint. Evelyn körülnéz a szobában) FREDRIK (mentegetőzve) Albérletekben nem volt nagy választék EVELYN Nem is olyan rossz ... FREDRIK Nem hiszem hogy sokáig maradhatnánk itt. 48