Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ÁGNES Az FREDRIK Szépek ezek a tulipánok EVELYN (Fredrikre néz) Hát nem? Ágnes mindig szerette a tulipánt (Fredrik bólogat, Evelyn Ágnesre néz) Igazán lehetne egy vázád Nem lesz valami elegáns sárga tulipán borosüvegben Vagy mégis? (Evelyn felnevet, az asztalhoz megy, néhány szálat az egyik üvegbe tesz, a többit a másikba, kézbe veszi, az ablakhoz megy, s az ablakpárkányra helyezi azokat, hátrál, nézi a virágot) Azért szép így is! (Fredrikre néz) Mint leendő apa, mit szólsz? FREDRIK Szép EVELYN (Fredrikre néz, váratlanul) Jó lenne már találkozni az anyáddal FREDRIK Hamarosan arra is sor kerül. Majd összehozzuk. EVELYN (Ágnesnek) Hoztam ám mást is (az asztalhoz megy, a szatyorból tejet, kenyeret, sajtot, vajat, felvágottat vesz elő) Apróságok Tudom nem vagytok jól eleresztve pénzzel (felnevet, tovább pakol az asztalra) ínyencségek (grillcsirkét vesz elő) Tengeri rák Majonéz 43