Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

Talán az anyám Más nemigen szokott hozzánk becsengetni FREDRIK Igen, az anyád lehet (Ágnes feláll, az ajtóhoz megy, Fredrik az asztalnál elnyomja a cigarettát a hamutartóba, az ablakhoz megy, kinéz, majd a szoba közepén megáll. Ágnes jön be) ÁGNES (halkan) Anyám az (mosolyog) Felpakolva (Evelyn, hatvan körüli, jól öltözött nő, bejön, egyik kezében virágcsokor, a másikban két teli nylonszatyor) EVELYN (Ágnesnek) Micsoda strapás nap Bevásároltam Gondoltam meglátogatlak benneteket Nem szereted hallani (Fredrikre néz) De rád is kíváncsi vagyok ... FREDRIK Hello (Evelyn az asztalhoz megy és lepakol) EVELYN (Fredrikre pillant) Jól vagy? FREDRIK Megvagyok (Evelyn kezében a virággal bizonytalan lépéseket tesz a szobában, kezével a homlokát törli) Lassan berendezkedtek (körülnéz) Lépésről lépésre vesztek ezt-azt, ami kell ahogy lesz pénzetek 40