Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ÁGNES Most miért Nem tudsz várni? (türelmetlenül, feláll a kanapéról) Főzök ebédet (szünet) FREDRIK Nem vagyok éhes ÁGNES Minden rendben lesz (Fredrik bólogat, hosszú szünet, Ágnes Fredrikhez megy és a homlokára teszi a kezét) Most együtt vagyunk te meg én Igaz? ( rábeszélőn) Egymásnak te és én (Ágnes átkarolja, magához szorítja Fredrik fejét, így állnak, majd elengedik egymást, egymással szemben állnak) FREDRIK (szégyenlősen elmosolyodik) Én és te ÁGNES Én és te (egymásra mosolyognak) De most (felnevet, rövid szünet) Feküdj mellém egy kicsit Pihenjünk Aztán összeütünk valamit ebédre (bizalmasan) Nagyok vagyunk te is, én is vagy mi? (Fredrik mosolyog, bólogat. Ágnes nagy hasával elhelyezkedik a kanapén, Fredrik fejét Ágnes ölébe hajtja, Ágnes turkál Fredrik hajában és motyog) Anyám nagymama lesz 37