Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

te is (ironikusan) nála aludtál ÁGNES Nem FREDRIK Tudom én Mondd csak (szünet) ÁGNES Jól van na Egyszer (szünet) Nem lehetne... (félbeszakítja) FREDRIK Dehát ÁGNES Igen Egyedül voltam Senkit nem ismertem és azért Nem volt nálam óra hogy leszólíthassak valakit „Hány óra van?" (röviden felnevet) De már elmeséltem százszor (Fredrik fel s alá járkál, az ablakhoz megy, kinéz) Most is ott van? FREDRIK Nincs ÁGNES Elment? FREDRIK El (Ágnesre néz, gyorsan) Nem lehet itt lakni Folyton ott ül 36