Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Drámai laboratórium modell

drámát összehasonlíthatjuk a sakkjátékkal. Ha a néző nem érti a szabályokat, azt, hogy az egyes figurák hogyan mozoghatnak, stb., a játék számára mindössze egy sor érthetetlen lépés. A drámában az expozíció magyarázza, meg a játékszabályokat és adja meg az összes szükséges információt. Az expozíció két részre bontható: a nyitásra és a bemutatásra. A NYITÁS fő feladata, hogy felkeltse a nézők kíváncsiságát és egyértelművé tegye,hogy milyen műről lesz szó. Figyelemfelkeltő legyen, de ne áruljon el sokat. A mű stílusa és műfaja rögtön váljon egyértelművé, és ehhez végig ragaszkodni is kell. A nézőben felkeltett elvárásokat teljesíteni kell, méghozzá meglepetést okozva. A BEMUTATÁS a műnek az a része amely megadja a drámai akciók fejlődésének feltételeit. Fontos, hogy a helyzet természetes legyen. Mutassuk be a szereplőket, kapcsolataikat, lehetőségeiket, helyzetüket, a helyszínt és a konfliktus előzményeit. A szereplők kapcsolódjanak egymáshoz s minden kapcsolat jellege egyértelműen pozitív vagy negatív legyen. A körülmények is legyenek konfliktushordozók. Amit bemutatunk, annak a továbbiakban legyen szerepe is. A KONFLIKTUS FEJLŐDÉSE, KONFRONTÁC1ÓS DINAMIKA A konfliktus fokozódása a cselekvéskényszerrel kezdődik, tehát azzal, hogy a főhős(ök) döntésre, cselekvésre kényszerülnek. A drámai célnak erősen motiváltnak kell lenni. Konfrontációk sorozatán át közelítünk a drámai cél felé. Krízis, konfrontáció, klimax, tetőpont, csúcspont: a dráma beszűkül, a végső konfrontáció elkerülhetetlen. Minden kártya az asztalra kerül. A klimaxban kiderül, elértük-e a drámai célt, vagy sem. Itt rejlik a dráma központi gondolata. A művön belüli egyes jelenetekre, a "konfliktus fejlődése" szakaszban érvényes egy leegyszerűsített görbe. 28