Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Szövegelemzés - A dramaturgia útvesztőiben - A drámai és az epikai dramaturgia

SZÖVEGELEMZÉS A dramaturgia útvesztőiben A dramaturgia határozza meg a történések sorrendjét, a kapcsolatokat, az ellentéteket, a cselekmény kibontakozását. Hogy mindezt a befogadó megértse, szüksége van egy bizonyos megismerési, befogadási időre és képességre. Előbbi erősen függ az utóbbitól, hiszen minél több képesség­gel rendelkezünk bizonyos dolgok befogadására (emlékezőképesség és asszociációs készség, stb.), annál kevesebb idő szükséges az információk befogadására. A mű dramaturgiai felépítése, formanyelve híd a befogadóhoz, egyfajta pedagógiai módszer, út a megismerés felé. A mű és a befogadó közötti kapcsolat végtelenül komplikált s különböző összefüggésekben szemlélhető: szociológiai, pszichológiai, politikai, ideológiai, történelmi, esztétikai, etikai, stb. Különböző dra­maturgiai struktúrák találnak utat különböző típusú és minőségű tudás­sal rendelkező befogadókhoz. A hagyományos dramaturgiában a fő hangsúly a cselekményen van, aminek van eleje, közepe és vége. A cse­lekményt a konfliktus viszi előre, konfliktus a különbözőek, vagy külö­nösségek között. A végkifejlet aszerint lesz tragédia vagy happy end, hogy a jó, vagy a rossz győz-e. Ez az ún. angolszász dramaturgia, aminek gyökere a görög tragédiákból ered. Ha a cselekmény több szálon fut, a drámai kifejlet úton-útfélen zsákutcába torkollik; az idő és a tér többsíkú, ekkor epikai-lírai drama­turgiáról beszélünk Az alábbiakban a drámai és az epikai dramaturgiai formáról, mint két különálló formáról fogunk beszélni. Valójában azonban ritkán fordul elő, hogy egy mű teljes egészében csak ez, vagy az. A drámai és az epikai dramaturgia A valóság öszefüggései a következő módon illusztrálhatok: számtalan, a térben kaotikusan elhelyezkedő eseményelemek sokasága (lásd 1a. ábra). Bármilyen kísérlet a valóság egyértelmű behatárolására önkényes. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom