Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

jelenetek

egy székkarfán, s azzal babrál, ha kívülről zajt hall. Vár valakit, vagy valakiket. Nem akárkit, ha tiszteletére zakót vesz. A nézőtéri hangszórókból halljuk az utca zajait. Sztereó hatás kell, hogy pl. egy csengős szán áthaladása balról jobbra érzékelhető legyen. Vonatkozik ez a Borkman-villát megközelítő személyekre is. Előbb halljuk a hangszóróból lépéseik zaját, szóváltásukat, azután jelennek meg személyesen a bejáratnál s halljuk élőben a hangjukat. Borkman végig látható az első felvonásban az emeleten, de természetesen nem vehet tudomást a földszinten zajló eseményekről. Lázasan jár-kel, de nem céltalanul, mint egy ketrecbe zárt „beteg farkas" - miként azt a földszinten élő felesége hiszi. Lakrészének teljes bal oldala, a háttér is plafonig érő könyvespolc erőd, tele össze-vissza szétszórt könyvekkel. Ezeket lapozza, jegyzetet készít, amit aztán egy gémkapoccsal (nagy méretű gémkapcsok, jól láthatóak, könnyen kezelhetőek - norvég találmány) a visszahelyezett könyvre tűz. Ha lépteket hall, hiszi, hogy tanácsért, segítségért fordulnak hozzá, ezekből a papírlapokból szed le néhányat, találomra, vagy tudatos csoportosításban, nem derül ki. A földszinti játéktér a színpad jobb oldali kétharmada, balról rézsútosan keskenyedik hátrafelé, ahol egy üvegajtó mögött a télikert van. Annak ablaka, üvegajtaja a villa mögötti teraszra, és a kertre nyílik. Baloldalt, a rézsútosan haladó falszakaszon van a földszinti részre, Borkmanné nappalijába a bejárat, a villa főbejárata felől, az előszobából. A jobb oldali sarokban kétszemélyes kanapé, rézsútosan elhelyezve, mellette varróasztalka. Ezen tartja Borkmanné varrósdobozát, horgolnivalóját. Ez a főhadiszállása, innen tartja szemmel a külvilág felől érkezőket s látszólag abszolút idegen számára, hogy mi történik a belső életterében, csak kifelé ügyel. A kanapé előtt teázóasztal székkel. A bal oldali falrészen lévő másik ajtó a villa belseje felé vezet. Jobb oldalt elöl nyílt tüzű kandalló, mellette olvasófotel. 1-1-1 Az emeleti recsegő padló hangjára alig reagál a földszinten vakoskodó Borkmanné, aki úl a kanapén és horgol. Szél, hófúvás hangja, a háttérben egy üvegajtó mögött a télikert ablaka kicsapódik. Borkmanné fázik, csenget, a szobalány egy fejmozdulatból érti mán megint a rosszul záró ablakot kell becsukni. Egyúttal világot gyújt, a kanapé fölé helyezi. Továbbra sem látni rendesen, oka a takarékosság. Tea kerül az asztalra, egy szem sütemény, ez itt a vacsora. Borkmanné tud az emeleten járkáló Borkmanról. Nem reagál rá, de érzékeli. így megy ez nyolc éve, s ez az este is épp oly eseménytelenül kezdődik, mint az eddigiek 19