Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
egy éves n örömünnepén" mutatnak be, csalódást okoz. De ahogy a Nemzeti Színház operakultusza megteremtette a magyar operát, úgy fog a sok budai és pesti Off enbach-elŐadásból kisarjadni a magyar operett is; Budán csak ezzel az egy darabbal, Pesten annál többel, annál diadalmasabban. Molnár első korszakának legnagyobb sikere mégsem népszínmű, még csak nem is vígjáték vagy bohózat, hanem történelmi dráma volt: Dobsa Lajos István király a, melyet 1861. december 14-én hozott szinre s rögtön a bemutató után négyszer zsúfolt házak mellett adott elő egymásután. Ez már nem kezdő drámairónak a Nemzeti Színházban elutasított drámája. Dobsa Lajosnak már számos darabját mutatta be a Nemzeti Színház változó sikerrel • Annak, hogy ez a dráma nem a Nemzeti Szinházban került előadásra, más oka van. Dobsát színészi becsvágy fűtötte, de ezen a pályán nem tudott sikert aratni. Aztán azt szerette volna elérni, hogy a Nemzeti Színház művezetője lehessen. Célja elérésére azt a kevéssé diplomatikus utat választotta, hogy peticiót és memorandumot adott be az alkotmányos élet megindulásával 1861. április 2-ára összehivott országgyűléshez és ebben élesen bírálta a Nemzeti Színház igazgatását. A közvélemény Dobsa mellé állt, mert végigküzdötte a szabadságharcot, utána fogságot szenvedett; a Nemzeti Színházhoz azonban mégsem sikerült bejutnia, ezért évekig hivatalos utakon és a sajtóban elkeseredetten támadta a Nemzeti Szinházat.Ennek a hadjáratnak egy láncszeme az a tény, hogy István király c. drámáját a Népszinház mutatta be. Darabja - bár nem olyan remekmű, mint Molnár sajtója hirdette - magasan felette áll a kezdők szárnypróbálgatásainak, amelyeket Molnár eddig mint eredeti újdonságokat bemutatott; fölibük emeli mindenekelőtt szinpadismerete és helyenként költői szárnyalású dikciója. A bemutatót nagy zaj és reklám előzte meg. Híre futott, hogy Szigligeti a Nemzeti Színházban féltékenységből nem adatta elő, bár sokkal jobb, mint Szigligeti hasonló tárgyú darabja. Dobsa Szigligetire még külön is haragudott, mert 1857-ben az ő V. László jával szemben Szigligeti Béldi Pál ja
