Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

A Népszínház pedig ott áll újra "kivakolt homlokzattal ugyan, de különben foszlányos jelmezben kéregető koldusként a forgalom gyupontján és sovány karjait kitárva esedezik a mindennapi kenyérért". De még ezt sem kapja meg. 6. Amilyen változatos a Népszínházzal szemben a közönség magatartása, olyan a sajtóé is. Alig van vállalkozás, amely­nek megindulásakor olyan "jó sajtója" volna, mint a budai Népszínháznak. Az egész vállalat az 1860-6l~i nemzeti fel­lendülés szülötte, melyet később a kormányközegek üldöznek, csak rokonszenves lehet. Programjában van a magyarosítás, vezetője volt honvéd, tüntetésekre mindig kész. Hazafias ügy, támogatni kell. és támogatják is. Nemcsak helyet adnak Molnár végnélküli programjának és nyilatkozatainak, az ala­pítást segitő bizottmány hirdetményeinek, gyüjtőiveit körö­zik, kéréseit sürgetik, az adakozókat dicsérik és buzdít­ják. A legnagyobb nyilvánosságot biztosítják a színház épí­tése minden kis mozzanatának, az előadásokat jóakaratú bí­rálattal kisérik, a Nemzeti Színházzal való párhuzamban a Népszínház javára húzva a mérleget. De ez csak a meginduláskor van igy. Molnárnak mindez nem elég. Féktelen természete a legkisebb kritikát sem tud­ja elviselni és szinlapján, melyet a kritika gúnyosan Molnár "hivatalos lapjának" nevez, nekitámad a sajtónak. S ékkor felmerül az a gondolat, hogy a budai Népszínház ügye szent ugyan, mert magyar ügy: de hát elválaszthatatlan-e Molnár személyétől? "Molnár úr a mai szinlapon polealázni kezd egynémely szini referenssel. Apostolt játszik s oly hangon beszél, mintha ő és az ügy egy volna. Noha szép érdemel vannak a budai Népszínház alapítása körül, azért szükséges, hogy ne éljen vissza helyzetével, ne higyje magát infal­libilisnek." Azért nagyjából megmarad a "jó sajtó"; a Népszínház hazafias ügy, buzdítani kell a közönséget, hogy látogassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom