Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

további nélkül megadják, mivel - mondja a hivatalos leirat a kormány a budai népszínházát úgysem ismerte el soha állandó színháznak, s igy állandó udvari, páholyra sincs semmi szükségi Az arisztokrácia tagjai közül csak olyanok állanak összeköttetésben Molnárral, akik irói s még inkább színészi ambíciók révén a maguk osztályának kitaszítottjai: igy Bolnai-Bsjh^en Miklós, egy darabig a Nemzeti Szinhaz tagja, többször itt felolvasásokat Shakespeare müveiből és még inkább Batthyány Artúr gróf felesége és Esterházy József gróf mostohaleánya, a kalandos életű Apraxin Júlia grófnő, kit az egykorú sajtó orosz hercegnővé léptet elő. ő nemcsak mint páholybérlő, mecénás és színpadi iró támogatja Molnárt, hanem fel is lép mint színésznő a 'budai színpadon, s vendég- . körútra megy Molnár társaságában, hogy a Népszínház javára játsszék. Az ő sorsdöntő szerepére a budai Népszínház történetében, mely Molnárnak épp annyit ártott mint használt, más összefüggésben még visszatérünk. Apraxin Júlia 1863« januárjában 4o ülést bérelt ki a magyar Népszínházban németajkú budai asszonyok száméra, hogy magyarosodjanak. Hogy ezt a bérletet aztán tovább folytatta-e, arra nézve nincsenek adataink, arra sem, hogy milyen eredménnyel magyarosodtak az ingyen jegyek birtokosai. Mint látjuk tehát, Budáról nem sok állandó látogatót remélhetett Molnár; Fest kapujában inkább a pestiekre számi thatott. Nagy támogatói voltak a lelkes jogászif jak, kik mint már láttuk, műkedvelői előadásokkal is segítségére siettek, ők azonban nem jelentettek nagyszámú és állandó látogatót, Inkább csak tüntetési alkalmakkor vonultak fel. Igy 1362. /újév napján, mikor Molnár minden máshol divó szokással ellentétben a szlnlapon hirdette, hogy Szöllösy Rózsa és Piroska elbocsáttattak a' színháztól. Erre parázs tüntetést kellett csapni evasmegyei csárdás bájos ballerinái mellett, az ifjúság nagy számmal fel is vonult, s a tüntetési zajnak csak Petrovics Szilárd főkapitány megjelenése vetett véget.