Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

cenzúrázták, először Nagyváradon 1858-ban, másodszor Kaga

án 1859-ben, harmadszor pedig Pozsonyban 186o-ban, de sehol sem kezelték azzal az alapossággal, amelyet az ilyen tárgy megkíván. Worafka erre kötelezte Molnárt, hogy a Nemzeti Színháznál használatos, itt engedélyezett szöveg szerint játssza a darabot, amivel gátat vetett mindenféle "szabálytalanságnak és visszaélésnek". Molnár panaszt Is tesz a Helytartótanácsnál, hogy Worafka rendőrfőnök vele szemben különös rosszakarattal jár el. Worafka ezzel szemben azt állítja, hogy ő az összes pesti színházak darabjait egyező alapelvek szerint birálja meg. Ha Molnár mégis úgy érzi, hogy vele szemben nagyobb szigorúsággal járnak el, annak csak az lehet az oka, hogy a budai Népszínház minden olyan darabot, melyet a Nemzeti Színház alacsony színvonala vagy a benne megnyilatkozó "politikai korrupció" miatt visszautasít, készségesen felkarol. Jósika Kálmán engedélyezésre felterjesztett Rákóczi Júlia c. darabját a rendőrfőnök nem annyira politikai, mint vallási szempontból kifogásolja. Politikai szempontból jegyzi meg keserűen - nem olyan ártalmas, mint a II. Rákóczi Ferenc fogsága

, amelyet kénytelenül engedélyeztek. A darabot véleményezés végett átküldik Daniélik József püspöknek, aki ugyancsak nem véli előadhatónak, s vedolfflebeveszl Kollonichot a szerzővel szemben és óvást emel a szerinte benne foglalt történethamisitás ellen. "Megjegyzés nélkül nem hagyhatom azt sem, hogy Kollonich ily jellemzése, mint a jelen darabban van előtüntetve, történeti rágalom ; Kollonich nem volt sem ilyen buta, sem ollyan gonosz. Egész bűne abban áll, hogy a magyar forradalmárok ellen eszesen és sikeresen szolgálta királyát és urát s védte egyúttal keresztény katholikus anyaszentegyházát." A darab előadását nem engedélyezik s csak Molnár második ciklusában, 1867-ben került színre. A legnagyobb felháborodást kelti Balázs Frigyes és Almási Tihamér A huszárok c. müve, mely mint fent láttuk,