Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

mesteréhez, Faulovlcs Lászlóhoz Intézett leiratában. S a viszonyok ismeretében igazat kell adnunk a helytartói leIratnak. De Molnár György csak a szabálytalan utat választhatta, mert a másik út csak nagyon kanyargósán és nagyon bizonytalanul vezette volna, ha egyáltalában vezette volna cé lhoz. Molnár György, a Népszínház alapítását segélyező bizottmány élén Áldásy Antal budavárosi főkapitánnyal és Buda város tanácsa Peley Ede polgármester vezetésével jól felhasználták a hazafias fellendülésnek, az abszolutizmus enyhülésének rövid korszakát, pedig nem is tudták, hogy milyen rövid lesz. Huszárosán nekiláttak a dolognak és megalkottak a budai Népszínházát. Már állott, mikor az újabb politikai változás bekövetkezett. A hazafias Majláth György helytartó és Károlyi László alelnök alatt működő Helytartótanács, mint már emiitettük, szemet hunyt a szabálytalanság felett, örömmel vette tudomásul a budai Népszínház keletkezését, s csak enyhén figyelmeztette a budai tanácsot a jelentéstétel kötelezettségére. Ezzel a leirattal takaróznak aztán Molnár György és az összes felelősségre vont közegek, a budai Népszínház helytartótanácsi barátai, még jobban magukra vonva az odlózus idézettel a helytartó haragját. Mikor a Népszínház megnyílt, az országgyűlés már fel volt oszlatva. A feloszlatást más Intézkedések is követték. Az 1861. november 5-én kelt legfelsőbb kézirat Magyarország helytartójává gróf Pálffy Móricot, a Helytartótanács alelnökévé Privitzer Istvánt nevezte ki. Ezzel kezdetét vette az új rendszer, az un. provizórium, amely újra az abszolutizmust léptette életbe. Távoznia kellett az alkotmányos érzelmű budai községtanácsnak is. Peley Ede polgármester helyébe Paulovics László lépett, aki örökségül kapta a budai Népszínház ügyét, és a velejáró kellemetlenségek végtelen sorozatát. Javára kell Írnunk, hogy ennek ellenére sohasem volt vele szemben ellenséges indulattal és sikertelenül bár, de igyekezett* az ügyet törvényes vágányokra terelni. Nehéz munka volt, mert Molnár György nem könnyítette meg a dolgát,