Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

országos gyász miatt nem tart előadást, mulasztásul róják fel a Nemzeti Színháznak, hogy nem jár jó példával elő. Molnárnak pedig nemsokára új alkalom adódik gyászünnepé

lyre: Teleki László halála /1861. V. 8./. Ennek kapcsán először a feltámadó Széchenyi allegóriáját új

itja fel, most már korunk hőseit személyesítő új alakokat helyez be a háttérbe és zajos sikert ér el vele. Junius 15-én pedig Szigligeti Grittijenek előadása kapcsán nagyszabású Telekigyászünnepet tart. A darabban előforduló ravataljelenetben emlékeztetőül ott lebegett a színpad elején egy babérkoszorú gyászfátyollal T. L. betűkkel és gyászalapon ezüstös felirattal: "A hazáért élt, áldassák emléke!" A szinmü után nagy tűzijáték volt, forgó csillagok, gömbök, golyók, melyek mindenféle szint, többek közt nemzeti szinü szikrákat is hánytak. A második tüzképlet szikracsillagai közt Teleki arcképe volt látható s e felirat: "A hazáért halt", "Az egész kiállítás meglepő volt s azt tanúsitá, hogy egy létesítendő népszínház ügye Molnárénál nem kerülhetne ügyesebb kezekbe. Közönség szép számmal, de több is lehetett volna" - Írja a Hölgyfutár

. Molnár már túlságosan sokszor kijátszotta ezt a kártyát is. A hétköznapok pedig nehezek, szörnyű nehezek voltak. A darabhiány ólomsúllyal nehezedett Molnárra. A Nemzeti Színházzal való párhuzam is mindinkább az ő kárára kezd kiütni. A Nemzeti Színház jó épületben, szép színpadon, szervezett gárdával és este játszik, ő pedig a Nemzeti Színház lejátszott darabjait hozza illuziórontó nappali előadásban. Zenekart Alsdorfnak kellene adni, ad is, de természetesen olyat, amit a többi színházban nélkülözhet, ez pedig szánalmas, különösen olyan színháznál, mely műsorának gerincét énekes darabokból alkotja. Az új színészekkel nincs egyelőre nagy szerencséje. A később oly népszerű Virágh Gyulának Szigeti másolását vetik szemére. Szerdahelyi Ne Ilinek' sincs gyújtó sikere. Molnár kétségbeesésében mindenféle ócska darabot szed elő, melyeket csak a "képletek" mentenek meg. így a Zsigmond király