Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

te éa egy színház ban Is dolgozott vele, azt mondta a sírjá­nál tartott búcsúbeszédében, hogy nem ismerte igazán. De Molnárt nem ismerhette senki. Proteuszként mindig más alak­ban mutatta meg magát, ő volt az igazi nagy komédiás. Komédiás volt lelke legmélyéig; élt .a színpadon és ját­szott az életben. Maga sem tudta soha, hogy mi az igaz és mi a játék. Benne együtt éltek a komédiás erényei és bűnei. JÓSZÍVŰ és adakozó, könnyelmű és rossz gazda; az élet gátlás­nélküli élvezője, nagy Ínyenc, szerelmi kalandok hőse; minden szépért és jóért könnyen hevülő, de megbízhatatlan és fegyelmezetlen ; kérlelhetetlen igazságkereső, szigorú biró a mások hibáival szemben, de vak a saját vétkei iránt, melyeket soha el nem ismer és soha meg nem bán; dicsőséget szomjazó, de irigy a mások dicsőségére, éles és kérlelhetet­len kritikus; háládatlan és megférhetetlen, de maga hálátlan­ságról panaszkodik, nincs babér, melyet meg nem tép, de annyira szomjúhozza a sikert, amennyire az igazi komédiás csak szomjúhozhatja; minden tettének legfőbb mozgatója a végtelen hiúság, csak a sikerben él, a nyilvánosságban, úgy, hogy el sem tudjuk képzelni közönség nélkül és magábaszállva. De ő nem is volt soha magában. Mikor nem játszhatott, tollal fordult a nyilvánosság felé, Írásban beszélt a nagy, az egyetlen, az életet jelentő közönséggel. Hiúságból fakad végtelenül nagy megnyilatkozási vágya, az igazi szinészet legmélyebb rugója, mely színigazgató korában örökös, fegyel­mezetlenül terjedelmes körlevelekre és nyilatkozatokra ragad­ja, s amely, ha nincs más tere, a szinlapokon éli ki magát. Hiúsága füti polemikus hajlamát, mely a mások értékeinek roncsaiból emel magának piedesztált, ő, aki a legrosszabb gazda volt, és számadásokat sose vezetett, élvezettel kapar­ja ki a Nemzeti Színháznál az Orczy-korszak visszaéléseit. Becsvágya végtelen, s több fegyelmezettséggel és erköl­csi tartalommal párosulva a csillagokig emelné : mert nagy, Istenáldotta tehetség. így azonban nemcsak emberi léte töre­dék, hanem művészi pályája is. örökké kielégítetlen, örökké üldözöttnek érzi magát, másokban keresve sikertelenségeinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom