Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

11/ Podmaniczky Frigyes bárónak, a Nemzeti Színház Inten­dánsának folyamodványa Tisza Kálmán miniszterelnökhöz Molnár György kegydijának engedélyezése tárgyában. 1885. április 27. - A Nemzeti Szinhaz irat- és levél­tára 42/1885. Nagyméltóságú Kormányelnök Ur! Molnár György agg színész másolatban ide mellékelt s a szintén másolatban hozzácsatolt orvosi bizonyítvánnyal támogatott folyamodást intézett hozzám, melyben a magyar színművészet körül szerzett mult .érdemeire ós jelenlegi munkaképtelenségére hivatkozva segélyt kér. Molnár György szerencsétlen, megférhetetlen természe­ténél fogva ugyan, önmaga tette tönkre művészi pályáját annyira, hogy ily hosszú működés után sem tudott magának sem a nemzeti színház nyugdíjintézeténél, sem a vidéki szinész egyesületnél öreg napjaira csak némi megélhetési alapot is biztosítani. Állhatatlan jelleme, hamis ambitió­ja, mások tetteinek folytonos indokolatlan gáncsolása sehol sem tehette működését folytonossá, s azért a nevezett intézetek közül egyik sem nyújthat neki - alapszabályainál fogva segélyt. Utóbbi időben mind színészi, mind rendezői tehetsége jóval háta mögött maradt a folyvást haladó kor müigényei­nek s igy egyik működési körben sem lehet neki a nemzeti színháznál a művészi színvonal leszállítása nélkül fog­lalkozást adni, s még használhatósága esetében sem látsza­nék tanácsosnak őt a nemzeti színháznál néhány év óta uralkodó rend, fegyelem, egyetértés kockáztatása nélkül alkalmazni. Mindezek mellett is tagadhatatlan, hogy Molnár György működése a magyar színészet fejlesztésére nézve némi hatást is gyakorolt. Voltak merész kezdeményezései, melyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom