Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

értekezést közöl Gondolattöredékek a divatos magyar népszín műről elmen, melyben a hamis szalon-népiességnek valóságos elméletét adja, kifejtve, hogy "nemzeti élet alatt azonban nem értem a magyar nép söpredékének bűneit, nem a durva és bárdolatlan népsalak egyedeinek félvad szokásait". A szabadságharc után csak fokozódott a műfaj sikere: a nemzeti jelleg, ha csak külső máz volt is, lelkesedést keltett. A sajtó is irányt változtat, s a közvéleményben lassan az lesz a jó magyarság ismérve, hogy szereti-e valaki a népszínművet és a romantikus münépdalt. A Nemzeti Színház új igazgatója Festetics Leo visszaszorítja a műsorról a népszínműveket. "A darabokat - Írja ironikusan a Pesti Napló - ma gatyás és nemgatyás darabokra osztják. Kinek lenne kedve efféle szalonna bűzös darabokat nézni? A magyar parasztnál sokkal többet érnek a francia proletariátusok, német szobalányok és Kasperlik." A második pestbudai magyar színháznak tétetett hivatásává, hogy a Nemzeti Színház színpadáról leszoruló népszínművet felkarolja és ezzel is gondoskodjék a szélesebb néprétegek szórakoztatásáról. 3. A Nemzeti Színház lassan nem is birta hordozni a ránehezedő feladatok súlyát. A főúri közönség mindenekelőtt az operát igényelte. Ez felemésztette a Nemzeti Színház erőinek és pénzének legjavát. A kiállitásos Gounod-féle opera, a Faust diadalának kora ez, s aü új csillag Meyerbeer. Ehhez járult az ötvenes években a balett, mint önálló mü— ág, mint ez már az udvari színház jellegéből következett; Pepita de Oliva spanyol táncosnő vendégszereplése valóságos Pepita-lázba ejti a közönséget. A balettot rengeteg támadás éri a sajtó részéről, mint a nemzeti művészettel kepcsolatot nem kereső müágat, s mint a Comité kegyencelnek állítólagos főfészkét. Ezért és takarékossági szempontból Festetics utóda, Ráday megszüntetését javasolja, s Így csak mint az opera segédeszköze marad meg. Az önálló,