Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

Erre Buda város tanácsa elhatározza a Népszínháznak és a budai nyári szinkörnek a bérbeadását magyar színtársulatnak oly módon, hogy a nyári színkörben a magyar társulat egyik héten kedd, csütörtök és szombaton, a másik héten a maradék napokon a német társulattal váltakozva játsszék. Ezt lehetővé tette az a körülmény, hogy a német igazgató megbukott, s igy a nyári szinhaz új bérleti feltételekkel volt kiadható. Ezzel a budai magyar szinhaz régi sérelme kapott orvoslást, mert a Népszinház nyáron kibírhatatlanul forró és fülledt volt. Buda város ily értelmű bérlethirdetményt tett közzé a lapokban. Molnár György olvasván a hirdetményt, rögtön óvást emelt a Népszinház bérbeadása ellen, mert törvénytelennek tartja. Jogtalan volt - úgymond - kitiltása a budai Népszínházból, mert ahelyett, hogy a csődtömeget kamatoztatták volna, romlásnak kitéve hevert. De a csődeljárás ellene különben is megszüntet te tett. A Népszínházban neki vagyona fekszik, s a Népszinház bérletére 187o-ig joga van. Általában tiltassék el Buda város provizórius tanácsa az intézke- « déstől. "Azt nem hihetem, hogy a jogfolytonosság alapján visszaállított magyar kormány törvénytelen és közvéleményellenes intézkedését a vonagló provizóriumnak eltűrheti." A bérlethirdetmónyre több pályázó jelentkezett; a magyar szinházra Iatabár Endre, Benyel István, Kocsisovszky Jusztin és Szilágyi Béla vidéki szinigazgatók, a német szinházra pedig Schwarz Lajos, Gundy György és Landvogt Adolf. Beérkezett Molnár Györgynek a belügyminisztériumhoz intézett tiltakozása is. "Miután Molnár György nagyszavú, de tartalmára nézve üres okoskodásai figyelmet nem érdemelnek", a közgyűlés úgy határozott, hogy a Népszinházat a nyári szinhaz felerészben való használatával Benyel Istvánnak adja bérbe. Molnár György azonban nem tagit, és felsőbb helyen keresztülviszi akaratát; a belügyminisztérium úgy intézkedik, hogy - a Népszinház ügyének rendezése a "nemsokára