Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

nem tagit, sikerül is hitelezőitől két évi halasztást kapnia, s a csődöt végképp megszüntetik. Buda város a Népszínházát Szigeti Imrének akarja bérbeadni, kinek személyében kellő biztosítékot lát, mig szerintük Molnár színigazgatói képességeinek nem adta tanújelét, csak könnyelműségének. De mint láttuk, a Helytartótanács elnöksége a bérbeadást nem engedélyezi. Molnár Györgyön most is, mint 1861-ben, a politikai fordulat segit, Szilágyi Béla október 1-én társulatának egy részével Aradra megy, s 1867ben Marosvásárhelyről kéri a Népszinház bérletét; úgy látszik, aki egyszer a budai Népszinház vezetését megpróbálta, azt semmiféle sikertelenség onnan többé el nem riasztja. Molnár először a Nemzeti Színházban vendégszerepel, majd Szegeden Latabárnál rendezi Az ördög pilulái

t. Közben folyton Budára rándul, hogy óvást emeljen minden olyan törekvéssel szemben, mely a Népszínházra való jogát csorbítani kívánja. Igy köszönt be az 1866. esztendő s vele Königgrätz. Ismét küszöbön van a kiegyezés, mint akkor, mikor Molnár György először játszott Budán. November 19-re összehívják a magyar országgyűlést: a Népszinház megnyitása Budán már nem kétséges; de hogy ismét Molnár nyissa meg, az ennyi ellenség közepette kétségesnek látszik. De Molnár, mint látni fogjuk, mégis kivívja, s nemsokára megkezdi a második ciklust. Az első ciklus 1864. október 3o-án zárult be, a tragikusan elhunyt fiatal hírlapíró, Reviczky Szevér síremlékének javára rendezett előadással, mikor is zené és énekszámok, szavalat, egy kis Offenbach-operett és Bérezik Árpád egyik egyfelvonésosa voltak műsoron.