Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
újítás nem történt, ellenben annál inkább rongálták és szabdalták a ruhatárat és díszleteket. Miután "lehullott a szemekről a hályog", arra kérik a Helytartótanácsot, "hogy a nemzet szivkegyelte intézetének" helyzetén "egy szakavatott egyén, egy valódi ügybarát" kinevezésével segítsen és Szilágyi Bélát, mint "avatatlan képtelen embert" az ideiglenes igazgatástól mentse fel annál inkább, mert több mint harmincketten a csődtől visszaléptek. Hogy ki legyen ez a szakavatott egyén és valódi ügybarát, az iránt kétség nem forog fenn, mert a beadvány stílusában nem nehéz Molnár Györgyre, mint szerzőre ráismerni. A Helytartótanács pedig az örvendő harmadik a két viszálykodó közt, közli a tagokkal, hogy október végéig a játszási engedélyt Szilágyi Bélának már kiadta, addig kötelesek játszani, azután pedig úgyis bezárja a színházat. Hogy a beadványnak Szilágyi Béla képességeit illetőleg mennyiben volt igaza, nem tudjuk. Mindenesetre különös, hogy minderre a tagok csak most jöttek rá, miután Molnár alatt két esztendeig művezető volt, s mig Molnár először Apraxin Júliával egy hónapig vidéken tartózkodott, majd csaknem három hónapig Párizsban, végül ismét Bécsben, teljesen önállóan igazgatói hatáskörrel működött! Annyi azonban biztos, hogy a közönség nem nagyon látogatta a szinházat. Az állandó bizonytalanság - a Helytartótanács mindig csak egy hónappal hosszabbította meg az engedélyt - nem nagyon kedvezett nagyobb terveknek. Nem is hoztak ki július végétől október l-ig más nagyobb újdonságot, mint A georgiai nőke t; ezt az Offenbach operettet még Molnár György készítette elő az előadásra. A Szilágyi-rezsim július, 24—én kezdődött. Három órakor délután még kihordták a Molnár-féle szinlapot, mely a Gizella c. balett előadását hirdette, viszont öt órakor másik szinlapkihordó jött s a Genovéva szinlapját hozta, melyen már Szilágyi Béla neve volt olvasható. Első újdonságukkal A georglai nőkk el, melyet augusztus 13-án mutattak be, nem volt nagy sikerük. "Szemünk kissé, eltompult már" -
