Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

balett-társulatának vendégjátékában, de ez a segítség már későn érkezett: közben feltartóztathatatlanul bekövetkezett az anyagi összeomlás. 13. Az első ciklus szomorú bukása történetét Molnár részletesen elmondja emlékirataiban, vádakat szórva mindenkire, s az-ügyből csak ő maga kerül ki tisztán, mint félelem- és gáncsnélküli lovag. De részletesen foglalkozik vele a napi sajtó is, közölve a szinészek és Molnár végnélküli s egymásnak ellentmondó nyilatkozatait, de meglehetősen egységesen Molnár mögé állva. Az akták között beadványok és ellenbeadványok bőbeszédű vádjai hadakoznak. Az ellentmondások zűrzavarából mégis megpróbáljuk tárgyilagosan vázolni ennek a szinházi palotaforradalomnak a történetét, mely a Népszinház 1864-1 bezárását eredményezte. Mint láttuk, a budai Népszinház 1863 januárja, a Dunanan bemutatása óta nagy látogatottságnak örvendett, úgy, hogy Molnár nyugodtan otthagyva színházát, Párizsba utazott* 1863* december lo-től hetvenszer egymásután zsúfolt házakkal ment Az ördög pilulái

. Ezzel szemben Molnár György színészeit nem fizette, hanem saját bevallása szerint "kosztpénzt" adott nekik. A családosok 2 forintot kaptak, az egyes elsőrendűek 1 frt 5o krajcárt, vagy 1 forintot, a legkisebbek 5o krajcárt naponta. Hogy Molnár György ebből a nemfizetésből rendszert akart csinálni, kiviláglik abból is, hogy márciustól kezdve olyan szerződéseket kötött színészeivel, hogy a gázsit nem köteles havonta rendesen fizetni, csak a szerződési idő lejártával vagy rendes módon való távozáskor. Hogy Molnárt valóban - mint állítja - anyagi körülményei késztették-e erre az eljárásra, vagy mint ellenfelel mondják, pazarló életmódja és rossz gazdálkodása, sem akkor.