Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
M. N. Sztrojeva: Nemzedékváltás
reste, s elveszítette önmagát. A patriarchális alapelvek megőrzésének ábrázolása a természet közelében élő embereknél a mai úgynevezett "falusi irodalom" hatását mutatja Dudarevnak ebben a müvében, valamint Mihail Vorf olomejev, Roman Szolncev, Zot Tobolkin munkáiban. Fjodor Abramov, Valentyln Raszputyin, V. Belov, V. Asztafjev hatása már A. Vampilovnál is megfigyelhető. Mi történik az emberrel, ha elszakad a gyökereitől? Ludmila Petrusevszkaja elsőként fedezte fel ezt az új társadalmi jelentőséget. Zeneórák cimü darabja kertelés nélkül, ritka felelősségérzettel és szókimondással vizsgálja a falusi lakosság elvándorlásának problémáját. Falusi emberek költöznek egy modern lakótelepi lakásba. Két család életét látjuk. Az egyik tehetősebb, a másik szegényebb. A szerző bemutatja a korábbi alapelvektől megfosztott életet, amely mohón szívja magába a városi kultúra külsőségeit, de teljesen nélkülözi a belső, szellemi kultúrát. A sors itt is büntet: csúnyán elbánik azokkal, akiket teljesen leköt és kielégít a televízió. Ez a büntetés azonban feltételes, csupán a szerző képzeletében következik be. A Ljudmila Petrusevszkaja által felelevenített motívumokkal újra találkozunk Nyina Pavlova Lakókocs i cimü darabjában. /Kama Ginkaaz rendezte a darabot a MHAT Kisszinpadán./ Azzal a különbséggel, hogy Itt az emberi kegyetlenség karaasz lányok szintjén jelenik meg, akik véresre verik egymást. A szerzőnek és a színháznak van mersze nem csupán a következményt, de az okokat is feltárni. A kislányok mellé ültetik a vádlottak padjára a szülőket és mindannyiunkat, akik szintén felelősek vagyunk a bekövetkezett tragédiáért. Feltárni az új nemzedék lelkivilágát — sok fiatal szerző ezt a feladatot fogalmazta meg magának. Az új hullám képviselői nem törekednek az "apák és fiúk" közvetlen ütköztetésére, mint valamikor a "rozovi fiúk". Vegyük példaként A. Csernisevszkij Boldogságom cimü darabját, amelyet egy időben két moszkvai szinház is játszik. A darab központi figurája apa nélkül, nevelőotthonban nőtt fel, ós egy általános iskolában
