Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben

KERÉNYI FERENC: Kedves elvtársak, tisztelt kollégák! Konferenciánkat megkezdjük. Tisztelettel köszöntöm Jurij Romanov elvtársat, a budapesti Szovjet Nagykövetség tanácsosát, Kéri József elvtársat, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőhelyettesét, Gödöllői Lajos elvtársat, a Szinházl Osztály vezetőjét a minden kedves megjelentet. Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a szovjet delegációt szállitó repülőgép a rossz időjárási viszonyok miatt még Kijevben vesztegel. Állandó kapcsolatban vagyunk a repülőtérrel, ha az elvtársak megérkeznek, munkatársunk egyenesen ide kiséri őket. Előadásaik szövegét szerencsére előre megküldték. Ezért azt javaslom, hogy hallgassuk meg elsőként - a tolmács felolvasásában - Konsztantyin Lazarevics Rudnyickij előadását: K. L. RUDNYICKIJ: A SZOVJET-MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK ÉS AZ UJ SZÍNPADI PORMÁK KERESÉSE A SZÍNHÁZMŰVÉSZETBEN A magyar drámák több évtizede rendszeresen szerepelnek a szovjet színházak műsorán. A különböző fesztiválok és jubileumok természetesen bizonyos mértékben serkentik ezt a folyamatot. Szerintem azonban nem szükséges eltúloznunk jelentőségüket. Sokkal lényegesebb egy másik körülmény: az, hogy az orosz kultúra nagyjai régtől fogva erős és eleven érdeklődéssel viseltetnek Magyarország szellemi élete és művészete iránt. Nem véletlen, hogy Petőfi Sándor költeményeit olyan jelentős orosz költők fordították, mint Borisz Paszternak, Leonyid Martinov, Vilhelm Levik, Nyikolaj Tyihonov. Madách Imre müvét, Az ember tragédiájá

t pedig Makszim Gorkij adta ki, és méltatta lelkes hangon. A magyar zeneszerzők - s nemcsak a könnyűzene mesterei, Lehár Ferenc és Kálmán Imre, hanem olyan komoly zenei szerzők is, mint Kodály Zoltán és különösen Bartók Béla - rendkívül népszerűek a Szovjetunióban.